Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Alkotmány - 526

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 526 gesen újra közli a szerkesztő. — Adatok Zemplén vármegye topologiájájához, erről már a Századok ez évi ápr. füzetében véleményt mondtunk. — Az utolsó nemesi felkelés és a zempléni zsidók. Goldberger Izidor dr. ügyes dolgozata. — A Legenyei Pintér-család a királyi könyvben 1721-böl, írta Dongó Gy. Géza, melyből kitűnik, hogy a szerző a régi magyar magánjogban járatlan.— A tokaji vár története, hadi és műleírása. Soós Elemérnek a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent, pályadíjjal koszorúzott becses dolgozata. Különösnek tartjuk azonban, hogy a bírálók által kívánt vátoztatásokat szerző itt visszaváltoztatta, nem épen a munka javára. — A Levéltári Közleményekben különféle apró adatok közöltetnek, minden rendszer nélkül. — Családtörténet. Egy 1790-ben tartott beszédnek a Zichyekről szóló részlete közöltetik. — Tárcza. Voltaképen ez is levéltári közlemények sorozata. Köztük van pl. Kazinczy Ferencz oPunyi« lova 1809-ben. Alkotmány. 1914. m. szám. Landauer Béla: Miért ragaszkodott Rákóczi a fejedelemséghez ? Részlet a Szekfü könyvéről tartott felolvasásából. Archaeologiai Értesítő, 1914. 2. füzet. — M. A. M. Tallgren finn archaeologus a keletoroszországi bronzkorszakról értekezik, a mely korszakot eleddig általában az altáji vidéki bronzkultura leszármazottjának tekintettek. Castrén elmélete szerint a finn-ugor népek eredetileg ezen a vidéken éltek, s azután nyugat felé haladva, az Ural és a Volga között megismerkedtek a vas használatával s ez időtájt terjeszkedtek ki csupán a mai Oroszország északi részei felé. I. R. Aspelin is még ezt a nézetet vallotta. Ma a nyelvészeti kutatások bebizonyították, hogy az Altáji nem lehetett a finn népek őshazája, hanem hogy azt inkább az Ural hegység nyugati lejtőin, a Volga felé kell keresnünk. Az archaeologiai leletek is e feltevés mellett szólanak. Az uralvidéki kőkorszak leleteinek gazdagsága ma máiismert tény, s ugyancsak ismert dolog, hogy az e vidéki bronzkorszak tárgyai tipologiailag szorosan csatlakoznak a kőkorszak formáihoz, a nélkül, hogy akár az Altáji vidékének, akár Szibériának kulturális vagy művészeti befolyását megállapíthatnók rajtok. — Mahler Ede dr. a Merenza király pyrámisa sírjában talált egyik felirat utolsó sorait fejti meg chronologiai értelemben, s megállapítja, hogy az ott említett constellatiók alapján a felírat kora a Kr. e. 2708—2705. évre teendő. — Supka Géza dr. folytatja a korábbi középkor motivumvándorlásaira vonatkozó adatgyűjtését. 6. A nagyszentmiklósi egyik aranykorsó sasos apotheosisa számára — az eddig forrásúi vélt görög Hebe-Ganymedes-mythos helyett — a középázsiai hellenistikus Garuda-Nagini-monda ábrázolását mutatja ki eredetűi. 7. Ugyané korsó nyakán előforduló »harapófogó«-mustra a ravennai Theodorikmolesen is ismétlődik. 8. U. a. kincs egy másik korsóján előforduló gázló idyllt eddig egyrészt az antik, másrészt a keletázsiai műgyakorlatból származtatták ; szerző összeveti ezt a motívumot az adsantái (északindiai, 640 k. Kr. u.) falfestmények hasonló ábrázolásával, s levezeti aztán a motívum történetét magában Elő-Ázsiában. 9. Külön részletes kutatás számára kell majd azt a motivumtalálkozást fenntartani, a mely az ó-asszir szakállas emberfejű, de állati testű geniusok, a nagyszentmiklósi kincs hasonló ábrázolása és a középkori muhammedán-perzsa művészet al-Burag typusa között fennáll. 10. Egy wán-i (Örményország) későbronzkori balta felfelé kúszó párducza találkozik a petreosai kincs rokon motívumával. 11. A bikafej motívuma, a mely a mediterrán körzetből