Századok – 1914
Történeti irodalom - Szalay László levelei. Kiadta dr. br. Szalay Gábor. Ism. Závodszky Levente 512
512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 516 vágya ezen áldatlan harczczal szemben, hogy igazság szerint értékeljék a szereplőket, tanulságul az utókorra.1 Az utókor, az ifjúság lebeg szeme előtt, midőn Magyarország történetét írja és biztatja az a tudat, hogy az ifjabb nemzedékre jótékony lesz a hatása s már maga ez a körülmény értéket ad művének.2 Történeti kutatás végett Németországba akar menni, s 1853-ban útlevelet is kér. Bach-hoz küldött beadványában szerepét önérzettel rajzolja. Az útlevelet meg is kapta, de terve nem vált valóra, mivel — mint nejének örömmel írja 1853 decz. i-én Sionból— a canton a polgári törvénykönyv tervezésével bízta meg. Már remélni kezd, Svájczban készül megtelepedni. A fészekrakás kedves tervei foglalkoztatják ; a politikával már rég nem bajlódik, mert hite szerint — mint még ugyanazon évben Szemere Bertalannak írja — »a forradalomnak nem fogja hasznát látni a magyar, a magyar-tót-oláh egyesült demokratia pedig éppen nevetséges phantasmagoria.« A hazában levő családjának sorsa aggasztja : »Lelkem elborul a gondolatnál, hogy árváimat vagyon nélkül hagyom hátra, ha Isten idő előtt szólít ki a világból«.2 Sürgeti nejét, hogy 22 havi távollét után Svájczba kiutazzanak. Már álmában velük foglalkozik, az utczán a gyermekek arczát az övéihez hasonlóknak találja.4 Neje sürgetésére a külügyministerhez fordul engedélyért, hogy hazatérhessen. 1854 július végén viszontlátja övéit s már ő vigasztalja régi barátját, Eötvöst, fia halálakor. Már remélni kezd, hogy rövid idő múlva vele lehet. Kedve is megjön, még a humor is felcsillámlik levelében, a mikor Eötvösnek indokolja, hogy a jogtudomány iránt való előszeretetből nem a Bärenplatz-on, hanem a Gerichtigkeitsgasse-ban vett lakást. Dolgozni akar, még nem szándéka »falhoz vágni az írói tollat«. Életét, írói pályája változását érdekesen jellemzi Eötvös előtt : »a sors, mely engem utazóvá tett az életben, utazóvá tett a tudományban is ; de valamint aesthetikai studiumaim, mint hiszem, nem ártottak a későbbi publiczistai és jogtudományi dolgozatoknak, úgy ezek talán nem rontották el bennem a képességet olyan a millyen haszonnal működnöm, a történetírás mezején, melyre minapában léptem, magamnak és másoknak okulására, mert semmi kétség, hogy a történeti tanulmányok elhanyagolása nem a legeslegalkalmasabb eszköz helyes világításban láttatni az ifjabb nemzedékkel tárgyakat és viszonyokat.«5 Műve befejező kötetéhez készül 1855-ben, de a hazába való visszatérés útja áll előtte és Toldy Ferencznél otthoni várható 1 U. o 172, 174., 175., 176, 178., 180—2. 1. -r- 2 U. o. 230. és 231. 1. — 3 U. o. 232., 244. 1. 4 Fleglerhez intézett levele. TJ. o. 163. 1. — 1 U. o. 252., 253. 1.
