Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 496

5O8 DR. VONHÁZ I. —A SZATMÁRMEGYEI NÉMET TELEPÍTÉSRŐL. Tárgyalásunk végéhez jutottunk. Az 1712-ben megkezdett telepítési munkálat egy teljes század leforgása alatt (1815) lett csak befejezett egész. Egy évszázad munkájának eredménye az a 31 sváb község, a mely Szatmár (28), Szilágy (2) és Ugocsa (1) vármegyék területén fekszik. A 31 község sváb lakossága az 1910-iki népszámlálás alapján 38.960 lélek. Anyanyelvüket ma sem felejtették el a telepesek utódai, szívesen beszélik ezt különösen családi körben. Anyanyelvük mellett azonban mindnyájan tudnak magyarul. Szívben és meggyőződésben magyarokká lettek, a mint az első nagy telepítőnek és hazafias utódainak nagy lelkéhez a gyanúnak még árnyéka sem férhet, mintha ezen telepítésekkel a bécsi kormány németesítő politikáját támogatták volna. Szorgalmas, becsületes jobbágyokat kerestek a kipusztult vagy elköltözött magyarság helyébe. Telepítési munkálatukkal nem politikát akartak csinálni, hanem mint jó gazdák jártak el. Czéljukat el is érték, a sváb telepesben megtalálták azt, a mit kerestek. A sváb jövevény nemcsak földesurának adózott hűségesen, hanem maga is gyarapodott vagyonban. A sváb jólét közmondásos Szatmár megyében, a sváb falvak tisztaságukkal és szép, nagy házaikkal díszére válnak a vármegyének. A nagy munka pedig Károlyi Sándort dicséri. Utána a betelepítés a külföldről mindinkább gyöngült s a sváb telepítés már az itteni sváb községekből táplálkozott. Dr. Vonház István.