Századok – 1914
Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 496
502 DR. VON HÁZ ISTVÁN. A fent említett két útlevél, Rácz Demeter jószágkormányzó rendelete és a grófi egyezség Károlyi Ferencz egy és ugyanazon ezsméjének megvalósítására szolgáltak. Ez az eszme Nagykároly városnak sváb telepesekkel való megültetése volt. Az első útlevél 1750 ápr. 27-én, a második 1750 decz. 28-án kelt. Az első útlevél birtokosa tehát legjobb esetben csak 1750 nyarán vagy őszén, a második útlevél tulajdonosa pedig csak 1751 tavaszán érkezhetett meg az új sváb telepesekkel Nagykárolyba. Ezen nézetünket egy fennmaradt aratási jegyzék és az anyakönyvi adatok is teljesen igazolják. Az aratási jegyzék 1750 nyaráról szól s szerinte az aratók közt csak 4 új telepes volt. Ez azt bizonyítja, hogy az első útlevél birtokosa aratásig még nem érkezhetett vissza Nagykárolyba az új jövevényekkel. A nyár derekán vagy őszszel azonban bizonyára megjöttek az új lakosok, mivel az 1750-iki keresztelési anyakönyvben a szomszédos sváb községekből költözöttek száma 6, a külföldről telepedetteké pedig 24. A második útlevél tulajdonosa is megérkezhetett 1751 tavaszán a behozott svábokkal, minthogy ezen év keresztelési anyakönyvében a 14 beköltözettel szemben 42 új telepes fordúl elő. A következő években mindinkább kevesebb a külföldről telepedettek száma, a keresztelési anyakönyvek szerint : 1752 : 21 ; 1753 : 10 ; 1754 : 4 : 1755 : i ; 1757 : 3 ; 1758 : 3 ; 1759 : 5- Valószínű, hogy az 1752-től kimutatott új telepesek nagyobb része szintén 1750 és 1751-ben jött, csak nem szerepel előbb az anyakönyvekben. Az 1750—1759-ig terjedő keresztelési anyakönyvek tanúsága szerint tehát 113 felnőtt sváb lakos érkezett a régi sváb herczegség területéről Nagykárolyba. A szomszédos sváb községekből való átköltözés és a külföldről való telepítés 1760-tól fogva sem szűnt meg, de nem volt oly nagymérvű, mint az 1750-es évek elején. így egy 1760-iki összeírás szerint, a mely épület- és tűzifát kérő sváb gazdáknak a neveit tartalmazza, az 56 kérelmező közül beköltözött van 8 és új telepes 5, a többi 43 régi nagykárolyi lakos. Az 1760-iki keresztelési anyakönyvben 4, az 1761-ikiben pedig 5 külföldről telepedett fordul elő. Semmivel sem erősebb a költözöttek és telepedettek aránya egy 1762-iki magyar nyelvű jegyzékben, a mely a nagykárolyi határban a Mezőpetri felé eső ugarföldek felosztását adja. A 120 sváb gazda közül más sváb községből költözött 14, új telepes 12. Az 1762—1772-ig terjedő keresztelési anyakönyvekben is csak mindössze 28 olyan sváb lakos szerepel, a ki külföldről érkezett. Feltűnően kevés az új telepesek száma az 1773-iki összeírás sváb gazdái között : 231-ből 184 régi, 31 költözött és csak 16 külföldről telepedett. Sokkal