Századok – 1914
Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 496
A szatmármegyei német telepítésről. (II. közi., vége.) Károlyi Sándor halálával (1743 szept. 8.) megszűnnek a pontos feljegyzések az egyes telepítések idejére, valamint a telepesek számára vonatkozólag. Részint az anyakönyvi adatokra, részint pedig az időnkénti összeírásokra támaszkodva kell hozzávetőleg megállapítanunk a telepítések időpontját s a telepesek számát. Károlyi Ferencz, Sándor fia (1705—1758), mindenekelőtt Nagykároly városának sváb lakosokkal való benépesítését viselte szívén. A mint fentebb láttuk, Nagykároly egyike volt a legrégibb sváb telepítéseknek (1712). De 1714 óta nem találunk itt sváb összeírást, az utolsó nagykárolyi sváb gazdák 1716-ban már Csanáloson vannak. A városban magában már csak mesteremberek maradhattak. Ezt bizonyítja egy 1726 júl. 12-én kelt feljegyzés is, a mely szerint az 1726 május 16-án érkezett sváb mesteremberek közül 19 Nagykárolyban helyeztetett volna el. De további adatunk ezen mesteremberek sorsáról nincs. Különben is csak legfeljebb kilenczen telepedhettek le a városban, a többiek közvetlenül 1726-tól fogva más sváb községekben szerepelnek. összeírás hiányában anyakönyvi adatokra kell támaszkodnunk.1 Nagykárolynak 1734 szept. 12-én kelt az első keresztelési anyakönyve. Az első év ezen négy hónapjában mindössze 4 sváb családnevet, illetőleg 4 sváb katholikus egyént találunk a keresztelési bejegyzések között. Mind a négy új sváb telepes lehetett. A következő 1735. év folyamán 12 sváb katholikus szerepel a keresztelési anyakönyvben, és pedig férfiak és nők vegyesen. A 12 személy közül, családnevükből következtetve, Mezőfényről költözhetett 2, Erdődről 1, valamelyik sváb községből 2, régi nagykárolyi lakos lehet 1 E helyt kell kifejeznem hálás köszönetemet Károlyi László gróf urnák, a ki a gróf Károlyi nemzetség levéltárában való kutatást kegyesen megengedte ; Eble Gábor urnák, a ki az adatgyűjtésben megbecsülhetetlen segítségemre volt és dr. Jambrikovits László levéltáros urnák, a ki a grófi engedélyt számomra kieszközölte, valamint a szatmári egyházmegye, azon plébános urainak, a kik a következő részhez az adatokat rendelkezésemre bocsájtották és megadták. 32*
