Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 496

A HAIMBURGI BÉKETÁRGYALÁSOK. 497 a megyéket s mikor biztosait visszahívta, már gyülekezett is serege. A tiszántúli megyék 20 lovas és hat gyalogos, zászlóalja, a felsőmagyarországi megyék 8 zászlóalja s Galgóczy Erdély­ből 1800 lovassal és 1000 gyalogossal febr. 23-án érkeztek Nagy­szombatba.1 ö maga írja portai követeinek, hogy serege jelen­leg 21.000 emberből áll.2 Ezt azonban nem tartotta elégséges­nek s ezért sürgette a portát, küldje már a budai vezért a segéd­hadakkal s körülbelül 11.000 tatárral. De addig is, míg a szerdár melléje jöhet, utasítsa a nagyvezér az egri pasát, hogy csatla­kozzék hozzá 2000 kopjással és 1200 gyalogossal.3 Nem is várt addig, míg ezek megérkeznek. A haimburgi császári biztosok már hetek óta sürgették Fer­dinándot, küldje be seregét Magyarországba, miután a magyarok folyton átcsapnak a Morván s mindent felégetnek. Ferdinánd meg is ígérte, hogy mihelyt a tél szigora enged, eleget tesz kérésük­nek.4 Azonban Buquoy a kedvezőbb időjárás beálltával is csak néhány csapattal tudott átkelni a Morván febr. 22-én. De sike­rült neki Erdődy Zsigmond embereinek segítségével elfoglalni Dévényt.5 Dévény elfoglalása gyors tevékenységre serken­tette Bethlent. Megerősítette Pozsonyt, majd 24-én 1800 gyalo­gost s 1400 lovast Strasznicza ellen küldött. A kísérlet sikerült. »Zászlót 17 hoztanak —- írja Bethlen márcz. 20-án Rimaynak s Dóczynak —, lovat többet 2000, pénzt, arany-ezüst mívet töb­bet százezer forint érőnél«.8 Midőn Bethlen a tárgyalások meghiúsulásáért Ferdinándot tette felelőssé s kifejezést adott azon gyanújának, hogy ez Esz­terházy és Pázmány műve volt, nem tette ezt minden alap nélkül. Nyomára jött egy összeesküvésnek, melynek fonalai Bécsbe vezettek. Itt ugyanis hamar észrevették, hogy a főurak s nemesek jó része már beleúnt az örökös háborúba s a vele járó költségek viselésébe, másrészük pedig a csehek leveretése s a török semleges magatartása miatt elvesztette minden reményét Bethlen vállalkozásának sikerében. Hamarosan meg is indul­tak Buquoy révén a titkos tárgyalások. A végczél Bethlen elszi­getelése, sőt ha kell, megöletése volt. Azonban Bethlen emberei elfogták a levélvivő közvetítőt s a merénylet meghiúsult. »A mint immár ezek közül — írja Bethlen Rimaynak és Dóczynak — is 112 vágynák urak és nemesek, kik Buquoyhoz internun-1 O. L. Trannica. No. 52. s Mikó : Erdélyi Történelmi adatok. II. 389. 1. 3 U. ott. 4 O. L. Tract. Publ. fasc. 2. No. 9., 10. és 13. 5 O. L. Trannica. No. 52. « Mikó : I. m. II. 389. 1. Századok. 1914. VI. füzet. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom