Századok – 1914
Értekezések - KUJÁNI GÁBOR: Brodarics István szereplése János király oldalán - 34
42 KUJÁNI GÁBOR. talán bűntett számba se ment, hogy Erdélyt elnyerve, Ferdinándot lemondásra bírja, János királyt pedig láb alól eltegye.1 Számítása nem is volt alap nélküli, mert hiszen maga Ferdinánd is belecsömörlött és beleunt már a sok hiábavaló kísérletezésbe és hajlandónak mutatkozott az egész országot Jánosnak élete végéig átengedni.2 Ezt világítja meg Brodaricsnak és Frangepán Ferencz érseknek Lippáról, június 14-én kelt közös levele, melyben arról értesítik Nádasdyt, hogy János király rövidnap Budára indul. Tudatják, hogy Gritti a szebenieknek hat hónapi időt adott a meghódolársa és ezért tőlük előkelő túszokat is vett. A kormányzó különben Vízaknán ülésezik az erdélyiekkel az ország megtartásáról. Annak végeztével tüstént János király után megy. Van Grittinek vagy 8000 katonája, kik közt 300 török, a többi moldvai, havasalföldi és magyar. A levelet Brodarics írja, a ki érdekes újságként fűzi tudósításához, hogy Gerendi püspök előző szombaton (június 8-án) tárgyalt Grittivel és azon a tárgyaláson intéztetett el a szebeniek meghódolásának ügye. Gerendi azonban Brodaricsnál kétségkívül jobban kiismerte a kormányzót, mert csakis úgy volt hajlandó Grittivel érintkezni, ha ez fiát túszként küldte Nagyszebenbe, »a min — írja — mi mindannyian csodálkozunk.« 8 A lippai tartózkodás nemsokára véget ért. Brodarics Nagyvárad felé vette útját, a hol Grittivel is találkozott, a ki innét Debreczenen át tartott Budának. Ezen találkozásuk alkalmával Gritti minden valószínűség szerint szóvá tette Nádasdy hideg magatartását és elpanaszolhatta azt is, hogy egyáltalán nem is hederít a kormányzó intézkedéseire és parancsait figyelemre se méltatja. — A jóhiszemű Brodarics közölte ezt Frangepán érsekkel és mikor Budára haladtában Tisza-Várkonyra ért, július 2-án hosszabb levéllel keresi fel Nádasdyt. Azon melegiben szokásos gyöngédségével, jóakarólag, de határozottan figyelmezteti Nádasdyt, hogy Grittivel szemben megfontoltan viselkedjék, mert elvégre is, míg ez őt föl nem menti, mégis csak alárendeltje. Tegye ezt meg — írja — annál is inkább, mert az ország megtartása egyedül Grittin múlik, a ki jólétünkért egyeneslelkűen fáradozik ; neki különösen kell keresnie a barátságát, mert más szálak is Grittihez fűzik. A múltra nézve is helyesebben járt volna el, ha fölkereste volna Grittit, a mi kötelessége is lett volna. A mulasztás tehát kipótlandó és kiegyen-1 Kretschmayr i. m. 62. 1. 2 U. o. 66. 1. -3 Tört. Tár, 1908. 274. 1.
