Századok – 1914
Értekezések - LUKINICH IMRE: Egy erdélyi kereskedelmi társaság terve 1703-ból 464
EGY ERDÉLYI KERESKEDELMI TÁRSASÁG TERVE I703-BÓL. 473 bizonyoson ez az compania több pénzét, jobb rendet és nagyobb olcsúságot hoz az mostaninál ; ha penig felette nagy olcsúságot nem csinálhatna, kivált egy elsőben, legalább a mint most az idegenek nyernek mind közönségesen az hazán, mind külön-külön az haza fiain, azt az haza és fiai nyernék.« Mindamellett a görög kereskedőket nem kell kirekeszteni a társaságból, hanem »egynéhánynak az pénzét be kell venni nagy okokra nézve, sőt két-három zsidóknak is, ha úgy fog tetszeni.« A társaságnak elsősorban a sóbányászatot és a harminczadok bérletét kell megszereznie, idővel azután egyéb bányák, s a higany kibérlésére is lehet gondolni. Kiváltságait és szabályzatát »articulusban kell írni« s erre »a rendeknek hiteseknek kell lenni«. Feltétlen szükséges a császárral való megegyezés is, főként a sókereskedelem monopoliumának elnyerése végett. A társaság kiviteli czikkei ezek volnának : só »nagy mértékben« ; ökrök, tehenek, berbécsek, czápok ; lovak ; viasz ; higany és ökörbőr. A nyugati és északi piaczokról a következő áruk hozandók be Erdélybe : mindenféle posztók, szőr- és selyemmatériák ; csipkék, selymek, arany-, ezüstfonalak ; fűszerszámok ; nádméz ; nyuszt, nyest, hiúz, petymet és hasonló bélések ; fegyverek ; gyolcsok ; réz, ón, vas. A keleti piaczokról pedig : patyolatok, drágakövek, gyöngyök ; posztók és egyéb selyemmatériák ; scofiumok ; karmasin és kordován ; szőnyeg ; abált czápák, szíjszerszámok, csizmák, gyapot, muszul ; czitrom, rizskása, faolaj, kaperna. »Az országon által is ezeneket viszik még nagyobb mértékben.« Minthogy a kereskedelemnek vázolt újjászervezése a bécsi kereskedők érdekeit igen közelről érinti, azokkal teljes megegyezésre kell jutni úgy a behozatali, mint a kiviteli árúk mennyiségére és minőségére nézve. E tekintetben a következő érvelés ajánlható : »Ihol az posztómateriák, fűszerszám és minden, valamit a görög most Lengyelországból hord, Belgiumból, Angliából, Olasz-, Német- és Muszkaországból telik ki. Csak mi sincsen abba, a mit lengyel csinálna, hanem Belgiumból, Olasz- és Németországból a lipsiai, braszlai, danczkai kereskedő rendelésiben Jaroszlóra és onnét hozza ki a görög ide be Erdélyben és az rosszát nekünk adja, az javát Törökországra viszi, Erdélybe meg se mutatja. Hasonlóképpen az napkeleti marhát itt általviszik Jaroszlóra és azon danczkai, braszlai, lipsiai kereskedő embereknek eladja, a kik osztán distrahálják Németországban is szélyel oda fel. Soha nem mondhatna az ember