Századok – 1914
Értekezések - DIVÉKY ADORJÁN: Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában - 449
ZSIGMOND LENGYEL HERCZEG II. ULÁSZLÓ UDVARÁBAN. 461 énekeseket, kik különfélekép öltözve jelennek meg, az egyik császárt ábrázol,1 más fiúk meg mint Landsknechtek, lándzsákkal és bárdokkal vannak fölfegyverezve 2 s küzdelmükkel mulattatják a herczeget. Majd meg egy orgonamester jelentkezik, ki »ludebat in organo«,3 majd meg valami hegedűs kopogtat be s ugráló kutyával — cum cane saltanti — mulattatja a herczeget.4 De ott van Czurilo is, az öreg orosz hegedűs (antiquus citharedus Ruthenus), ki bizonyára Litvániából került a Jagellók udvarába s orosz dalokat játszik most Budán.5 Mindezekben gyönyörködik a herczeg, mert szereti a dalt, a zenét, mint a Jagellók általában. Ezért keresi fel őt annyi sípos, trombitás, dobos és sok más zenész, részint a király udvarából, részint meszszebb vidékekről s ezért fizet szívesen hangszerek javításáért.8 De a változatosság kedvéért gondoskodva van más szórakozásról is, a mi élénkebbé teszi a kis udvart. íme, megjelenik egy magyar s egy lengyel vitéz, kik lovagi tornával mulattatják az udvart.7 Mások meg kardtánczot mutatnak be,8 majd meg álarczos bolondok élő vagy talán imitált lóval (blasnom larvatis cum equo)9 mutatják be ügyességüket a herczeg előtt a felső teremben. Megfordulnak ott lándzsával küzdők is 1 0 és a szelídebb szórakoztatók közül az énekesek »cum simplici cantu«.11 A tréfának, a jókedvnek kifogyhatatlan forrása az udvari bolond, kit a számadások lengyelül csak »blasen«nek vagy »blasno«-nak neveznek, de néha — talán tréfából — »doctor«-nak czímezik. Nagy kópé, kitűnően ért hozzá, hogyan lehet urától pénzt csalni ki ; ha valami ügyes tréfával megnevettette, mindjárt kér hol sarura, hol ingre vagy annak mosatására. Legalább erre lehet következtetni a gyanúsan gyakori adatokból, mert az ilyen adatok : »Item eodem die dedi blasnowi ad camisias« vagy »ad calceos« lépten-nyomon olvashatók. Néhanapján leiszsza magát. Egy alkalommal nem mehetett a herczeggel a fürdőbe, mint szokott volt »propter ebrietatem« (részegség miatt).12 Máskor meg oly mennyiségű szeszt vett be, hogy bezúzta a kemenczét a rajta levő fazekakkal együtt. A számadások lelkiismeretes vezetője imígyen örökítette meg ezt : »Item eodem die pro reformatione fornacis, quam blasno destruxerat et pro ollis dedi X. den. ung.«13 Egyszer meg valahol a városban mulatott s oly mélyen talált a pohár fenekére 1 21. * 22. * 22. 4 22. -— 5 20. — 8 167. —; 7 58. 8 91. 9 91. 1 0 I7S- 1 1 I77., 3ia. 1 2 25. " 1 5 54-