Századok – 1914

Értekezések - DIVÉKY ADORJÁN: Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában - 449

Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában. » , (I. közlemény.) ELOZMENYEK. J 1498 október 3-ikán nagy sürgés-forgás volt a krakói királyi várban, a Wawelen, mert Zsigmond lengyel herczeg, János Albert király öcscse útra készen állott. Útjának czélja a budai királyi palota volt, hova több heti utazás után érkezve, három évet töltött bátyjának, II. Ulászló magyar királynak udvarában, mely idö életének talán legboldogabb szaka volt. Mint Wapowski lengyel krónikás mondja : »fraternis opibus adiutus in rerum omnium affluentia splendide vixit«.1 Lássuk most, mi vezette Zsigmond herczeget arra, hogy elhagyja Krakót, a lengyel királyok székvárosát, hol anyja s testvérei éltek, hol oly otthonosan érezte magát s miért választotta a budai tartózkodást. Hogy ezt megértsük, vissza kell tekintenünk egy kissé a múltba. Kázmér lengyel királynak — Mátyás király kortársának — nejével Habsburgi Erzsébettel való házasságát tizenhárom gyermekkel áldotta meg a sors, kik közül hat fiú volt. Az egyik azonban korán kimúlván, Kázmérnak 1492-ben bekövetkezett halálakor öt fiú maradt életben : Ulászló cseh és magyar király, János Albert, kit lengyel királynak választottak meg, Sándor litván nagyfejedelem, Frigyes krakói püspök és Zsigmond herczeg, kinek azonban már nem jutott se trón, se föld. Míg testvérei mind el voltak látva, őneki nem volt biztosítva a jövője. A család ugyan tett kísérletet arra nézve, hogy valami hatalmat, valami herczegséget biztosítson neki, de sikertelenül. Főleg Erzsébet özvegy királyné, »a királyok anyja«, mint őt nevezték, hordta szívén kedvencz fiának sorsát és fájlalta nagyon, hogy nincs neki rangjához illő állása és jövedelme. 1 Chronicon Bernardi, Vapovii : Scriptores Rerum Polonicarum, tomus II. Cracoviae, 1874. 34. 1.. Századok. 1914. VI. füze 29