Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 370

374 VÁCZY JÁNOS. tókra, a kikre a műsor megválasztásában bízvást számítani lehet. Szerinte nincs is a magyar játékszín életre keltésének semmi egyéb akadálya, mint csak az áldozókészség hiánya. De a politikai lázas mozgalom napjaiban, midőn »Titusunk koronázására s boldogságunk felállítására az ország nagyjai Budán öszvegyülekezve lesznek«, nem szállja-e meg a nemzetet a hazafi áldozókészség oly mértékben, hogy a régen érzett hiányt kipótolhatják ? Vájjon ki merne arra hivatkozni, hogy »a magyar nyelv nem játszószínre való ?« Alig hihetné, hisz az ily hivatkozás nem megczáfolást, hanem csak »egy Szomorú néma sóhajtást érdemelne«. S hogy a főrendeket ne csak emlegesse, hanem valóban is példaadásra bírja a játékszín megalapításában : Prónay László bárót, a bukott rendszernek egyik hírhedt képviselőjét, mint volt királyi biztost szólítja fel, hogy ajánljon egynéhány aranyat annak a magyar szín észtársaságnak, a mely »német játszóink által illendően elkészíttetvén«, az ő kész //ara/eí-fordítását játszsza el. »Ennek — írja Prónayhoz — híre lesz az egész országban. Minden újság fogja hirdetni Excellentziádnak hazafiuságát«. Két irányban várja Kazinczy Prónay példájától irodalmunk újabb lendületét. Egyik, ha a magyar írókat barátságára méltatja, fölkeresvén őket leveleivel ; másik, ha az összeállandó szinésztársaságot némi jutalomban részesítvén, a nemzet figyelmét is ráirányozza ez úttörő igyekezetre. A körülményeket, a közhangulat hullámzását ébren ügyelő Kazinczy nem ok nélkül fordúl Prónay báróhoz, a kinek hazafiúi jellemére árnyat vetett a mult ; noha Kazinczy meg van győződve, hogy szíve »egyenes és bátor« s »az is maradt, a minek maradni kellett«, s hogy »nem volt hűségtelen hazafi«. Ezt nemcsak barátaitól, különösen Révai Miklóstól hallotta, hanem a hozzá intézett sorok is ékesen szóló bizonyságai. De a lázas napokban ezt nem vizsgálják s hamar kimondják valakire az igazolatlan vádat. S ha már Prónay meg nem előzhette a balítéletet, legalább utólag tisztázhatja magát alóla »az írókkal közlött jótétemények« s a kívánt áldozókészség által, mivel ilyképen »hazafiúi érzéseinek csalhatatlan jeleit« adhatja. Kazinczynak e lépéséhez mindenesetre nagy erkölcsi bátorság kellett, de részben a saját pályája is igazolja eljárását. A saját hivatalos szolgálatát is párvonalba állíthatja Prónayéval, a kinek //am/e/-fordítását ajánlja, és pedig, hogy »mely szent érzések között«, semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy ajánlását a szent korona őrszobájában írta. Vájjon ha Prónay a róla suttogott balítéletet hazafias áldozókészségével