Századok – 1914
Tárcza - Hivatalos értesítő - 351
AZ ELSŐ MAGYAR KÖZJOG. 355 A munkálatok elvégzésére a király tetszése szerinti számban nevez ki fizetés ellenében hazai jogtudósokat, a kiknek feladatuk, hogy revideálják, azaz tanulmányozzák és megtisztítsák az összes decretumokat és articulusokat : az új decretumot pedig még oly időben nyújtsák be a királyhoz, hogy a legközelebbi országgyűlés elé terjeszthesse, hogy arról az egész ország határozhasson.1 Feltűnő ezen határozatban a decretumok és articulusok következetes megkülönböztetése is. Az articulus szónak e korban négy jelentését találom. Jelöli a törvények czikkelyeit, jelöli az országgyűlésnek megerősítés végett a király elé terjesztett határozatait, jelöli általánosságban a törvényt — és jelöl jogszabályokat, így pl. Articuli tavernicales, Articuli de palatinatu. Nem szorúl bővebb bizonyításra, hogy itt az utóbbi értelemben fordúl elő, mert hiszen a három első jelentésnek ezen törvényczikkelyben semmi értelme sem volna, de meg máskülönben is már az első e nemű határozat is nemcsak a törvények, hanem a statutumok összegyűjtését is rendelte.2 E szerint articulus és statutum egyjelentésű lenne. Hogy itt csak a közönséges jellegű s nem a helyhatósági jogszabályokról lehet szó, azt sem kell bővebben fejtegetni. Nem tudom ugyan kétségtelenül igazolni, de előttem mégis úgy tűnik fel, hogy articulusok alatt értenünk kell a jogszokásokat is. Verbőczy szerint is a szokásjog érdemileg ugyanaz, mint a jogszabály.3 Nem szabad itt figyelmen kivűl hagynunk, hogy közjogi természetű gyűjteményről van szó, a közjogi természetű szokásjog pedig nem valami labilis dolog. Ennek megítélésénél nem szabad felednünk, hogy a szokásjog egyenlő erejű a törvénynyel : a közjogi természetű szokásjog tehát köti a királyt és az országot. Ebből kifolyólag a királynak befolyása van arra, hogy mit acceptál, illetve mit enged szokásjoggá fejlődni. A közjogi szokásjog tehát csaknem olyan kölcsönös megegyezés alapján jön létre, mint a törvény, sőt írásba is foglalják — csak épen alakja más. T. 8. és il. V. ö. 295. 1. i. j. Az érvénytelenné vált és magánvonatkozásu czikkelyek kihagyására czéloz az 1514. évi i. tcz. rectificatio kifejezése is. Olv. 302. 1. 5. j. 1 XV—XVII. t.-cz. Fraknói : Magyar országgyűlési emlékek I. k. 119. 1. 2 1504 : XXXI. t.-cz. décréta sua et statuta. 3 Es ha a fejedelem meghagyja, hogy a jogszabályok szerint kell ítélni, akkor a bíró meghozhatja ítéletét a szokás és az illető hely statutumai szerint is. Előbeszéd 10. czím. 1. §. Kolozsvári—Ováriféle fordítás 27. 1. 23*