Századok – 1914

Történeti irodalom - Assissi szent Ferencz virágoskertje. Ford. Kaposi József. Ism. Miskolczy István 336

336 TÖRTÉNETI IRODALOM. 336* sát s az ipari élet nagyszámú napi kérdéseit, melyek mindegyike egy-egy fontos részlete a magyar ipartörténelemnek. Elvégezte a gyűjtő fárasztó munkáját s avatott szemmel csak olyan anyagot hordott össze, a mely a fejlődés számottevő része. Az összegyűjtött anyagot megtisztította a salaktól, a lényegtelent elhagyta belőle s csupán az értékest őrizte meg. E becses adatok összehordásáért és formába öntéséért nemcsak az iparral foglalkozók vagy az ipar iránt érdeklődők fogják megbecsülni Gelléri Mór munkáját, hanem nélkülözhetetlen lesz az mindenki számára, kik Magyarország történetének legutolsó évtizedei iránt érdeklődnek, mert újabbkori történelmünk sok fontos mozzanatát találjuk meg benne a legtárgyilagosabb megvilágításban. Gárdonyi Albert. Assissi szent Ferencz virágoskertje. — Fiorettí. — Olaszból fordította és jegyzetekkel ellátta Kaposi József. Budapest, Franklintársulat. 1913. Anyagias korunkban csodás hatást gyakorol a lélekre az a bájos, naiv legendák gyűjteménye, melyet Fioretti néven ismerünk, s melynek központjában assisi szent Ferencz szeretetreméltó alakja áll. Örömmel kell üdvözölnünk azokat, kik rövid időn belül e kedves gyűjteménynek két fordításával lepték meg a magyar közönséget. A Fioretti lefordítása nagy feladat. A fordítónak bele kell magát élnie a középkor eszmevilágába, jártasnak kell lennie az egybázi dolgokban és még költőnek is kell lennie. Kaposinál ez utóbbi kellék hiányzik. A miket a bevezetésében szent Ferenczről, a Fiorettiről, a ferenczes irodalomról és a Fioretti fordításairól mond, az komoly tudós elmélyedő tanúlmányainak az eredménye. Legfeljebb a teljesség kedvéért adhatott volna egy kis korrajzot, hogy a laikus figyelmét felhívja arra, hogy menynyire kiemelkedett szent Ferencz a saját korából, hogy ő — Sabatier kifejezésével élve — a »père de l'Italie de demain ... père de l'Italie de l'avenir« volt. Kifogásoljuk a vernai kirándulás leírását. A mily kedves lenne a közvetlenség egy tárcza keretében, ép oly kevéssé illik bele a tudományos keretekbe. Az alapos bevezetés után élvezetes és lelkiismeretes fordítást várunk és várakozásunkban nem is csalódunk, bár az eredeti költői báját a fordítás nem tudja teljesen visszaadni. A ki ismeri a nehézségeket, melyekkel hasonló munka fordítása jár, nem fog csodálkozni, ha itt-ott hibák csúsztak be. Ezek közül csak egyet, a legfeltűnőbbet említem fel : »il quale profondissimamente isponeva la sacra Scrittura« a fordításban így hangzik : »a ki a Szentírás mélységes értelmét feszegette« (2. 1.), holott itt épen Bernát