Századok – 1914

Történeti irodalom - Veress Endre: Basta György hadvezér levelezése és iratai. I–II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 321

TÖRTÉNETI IRODALOM. 325* szárnak. Hadi hírek a vezérbasa jöveteléről és támadó szándé­káról.« Az általánosan elfogadott gyakorlat szerint ez így hang­zanék : »1603. szeptember 14. Déva. Basta jelentése vagy levele V Rudolf császárhoz a vezérbasa jöveteléről és támadó szándékáról.« Ez utóbbi, azt hiszem, sokkal áttekinthetőbb és logikusabb. Áttekinthetőbb, mert egy mondatba foglalja az elmondandókat, s logikusabb, mert először a kiadás időpontja érdekli az olvasót s csak azután a helye. A kiadás időpontját már azért is előre kellett volna helyezni, mert a kiadvány időrendben közli az iratokat. Azt hiszszük, hogy ez újítások nem a legszerencsésebb ötletek s egyál­talán nincsenek indokolva. Valószínű, hogy e téren is egyedül fog maradni Veress Endre, és pedig joggal, mert a régi rendszer jobb. Újítás az oklevélgyűjteményben az is, hogy a levelek kezdő megszólítási és befejező üdvözlő formáit, valamint az aláírásokat és Basta rendeleteinél az élükön álló czímeket és czímzéseket, végül a levelek külső czímzéseit is egyszerűen elhagyta. Erre nézve legyen szabad ismételten Veress Endre figyelmébe ajánlani, hogy okleveleket közöl s nem jegyzeteket csinál. Jegyzetcsinálás közben mind el lehet hagyni, a miket Veress Endre elhagyott, de okleveleket csonkítás nélkül kell közölni. Nem is oklevelek azok, a miket Veress Endre közöl, hanem oklevélroncsok, a melyek alul-felül meg vannak nyirbálva. Nem itt kellett volna a takaré­kossági elvet érvényre juttatni, hanem az anyag megválogatásá­ban. Sok olyan darab van e gyűjteményben, a mely bátran elma­radhatott volna, mert sem Basta egyéniségének, sem a köz­viszonyoknak megvilágítására nem szolgál. Viszont az érdemleges darabokat egész terjedelmükben közölni kellett volna. Végűi a mutatókról kell még szólanunk, mert e téren is ked­veli Veress Endre a fényűzést. A gyűjteményben a következő mutatókat kapjuk : 1. levélírók és czímzettek jegyzéke (betű­rendben) ; 2. iratok keltezési helyei (betűrendben) ; 3. iratok jegyzéke források szerint (hazai, külföldi könyv- és levéltárak, nyomtatott munkák betűrendben) ; 4. levelek jegyzéke idő­rendben ; 5. hely, név és tárgymutató. Ez valóságos Linneismus registratoricus ! Az iratok keltezési helyeinek mutatózása telje­sen haszontalan munka, mert Kassa város tanácsa természet­szerűen Kassán keltez, utmutató nélkül is tudjuk. Aztán meg erre való a helymutató. Ha tisztán Basta kiadványairól volna szó, akkor indokolt volna e mutató, mert megkapnók Basta itine­rariumát, így azonban semmit sem mond az egész. Ugyanígy va­gyunk a források, illetőleg a lelőhelyek mutatójával. Ez nem ér­dekel senkit. Elég, ha az előszóban felsorolja a kiadó főbb voná­sokban, hogy honnét merítette anyagát. Itt igazán takarékos­kodni lehetett volna a helylyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom