Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 303

3°4 DR. VONHÁZ ISTVÁN. Ha Csanáloson a hiányzó halott és elszökött férfiak számát a többi községhez arányítva 37-re teszsziik, úgy összesen 330 férfilakost kapunk. így hát 330 családot telepített volna 1712-ben Károlyi Sándor Szatmár vármegyében. Egy-egy családot átlag 4 személyből állónak számítva, nyernénk 1320 lelket. Ennyi lett volna a négy községnek sváb lakossága 1712-ben. Ha pedig ehhez a számhoz hozzáadjuk azt a 100 személyt, a kiket Barkóczi Krisztina 1712 júl. 14. levele szerint Debreczenből Olcsvára vittek dologra, végeredményképen kimondhatjuk, hogy az 1712. év folyamán Károlyi körülbelül 1400 személvt hozatott a sváb földről. Egy német nyelvű egyezség, a melyet Károlyi Sándor 1712 június 25-én Pozsonyban egynéhány sváb családdal kötött, a feltételekről is tudósít, a melyek mellett a telepesek régi hazájukat elhagyták. Ezen egyezség értelmében az urasági terhektől 3 évig, a vármegyei vagy országos terhektől pedig 6 évig lesznek mentesek. A három év leteltével ép úgy fognak az uraságnak adózni és dolgozni, mint bármely más jobbágy. Német uradalmi tisztek fogják őket igazgatni, magyar lakosoktól ment községet kapnak önálló, magukválasztotta elöljárósággal. Lesz saját papjuk is. Hogy pedig a kezdet nehézségein annál könynyebben átessenek, az uraság minden gazdának két ökröt, egy tehenet, 12 kassai véka vetni való gabonát ad kölcsön. A fogyasztásra való gabonának vékájáért egy rajnai forintot fizetnek. Ök kapják meg az uraság gabonáját aratásra és nyomtatásra. Kötelesek állandóan megmaradni, a gróf pedig pártfogásában és védelmében fogja őket részesíteni. Ámbár ez az 1712 jún. 25-iki egyezség a bevezető sorok szerint csak egynéhány sváb családdal jött létre, valószínű, hogy az egész svábság hasonló feltételek mellett telepedett le a Károlyi birtokokra. A jövevények állandó tartózkodásra kötelezték magukat, annál meglepőbb a szököttek nagy száma. A fent említett 1712 (?)-iki jegyzék szerint ugyanis Nagykároly, Kaplony és Csomaköz 251 férfilakosa közül megszökött 91, tehát több mint harmadrészük. Ennek a nagyarányú szökésnek magyarázatát adja egy német nyelvű kérvény, melyet a nagykárolyi svábok összesége 1712 decz. 12-én a grófhoz intézett. Panaszkodnak benne az új lakosok, hogy az uradalmi tisztek hanyagsága következtében nem kapják kézhez azokat a segédeszközöket (jószágot és élelmiszereket), a melyek nélkül lehetetlen itt megmaradniok. Mellékelik az Iványi úr (talán Szentiványí uradalmi tiszt) által összeállított úrbéri kötelességeket, s kérik, enyhítésüket, mivel így lehetetlenség őket betartani. Azok számára pedig, a kik régi hazájukba visszatérni szándékoznak,