Századok – 1914
Értekezések - R. KISS ISTVÁN: Az első magyar közjog - 291
AZ ELSŐ MAGYAR KÖZJOG. 293 Azoknak a kik okleveleket és más régi írásokat szoktak olvasni, régi ismerősük a privilégium regni, vagy privilégium commune regni kiíejezés. Külsőleg, felszínesen megérteni, lefordítani vajmi könnyű ; mi sem természetesebb tehát, hogy közelebbről megérteni és megmagyarázni senki sem törekedett. Kezdetben magam is könnyedén siklottam át rajta, mint valami elvont, reális alappal nem bíró szóvirágon, mint a középkori latinság annyi más tökéletlenségén ; később azonban több adat kapcsolódása folytán, csaknem öntudatlanúl támadt és lassanként meggyőződéssé erősödött azon gyanúm, hogy itt komolyabb, nagyobb figyelmet érdemlő kérdésről van szó. Ettől már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy az egész kérdést vizsgálat tárgyává tegyem akkor, a mikor egy másik tanulmányom egyenesen ide is vezetett. * Hogy a privilégium commune regni kifejezést megérthessük s a vele kapcsolódó kérdéseket helyesen magyarázhassuk : első sorban is a privilégium fogalmával kell tisztába jönnünk. E feladat igen könnyűnek látszik, mert ó- és középkori használatáról magyar nyelven is egész irodalom van. Ha felütjük a legjobb római jogi kézikönyveket, a legjelesebb latin szótárakat és auctorokat, a privilégium szónak az ókorban kétféle jelentési árnyalatát találjuk : a mint egyesek kivételesen a köztörvény alól kedvezésképen felmentetnek, avagy annak kedvezményeiből mintegy büntetésképen kizáratnak.1 Tehát, mint már a szó származása is mutatja (privus— lex), eredetileg akár kedvező, akár kedvezőtlen értelemben egyeseknek a törvény alóli kivételét jelenti. A kedvezőtlen értelem azonban még az ókorban elkopott, a középkor már kizárólag kedvező mentesség, kiváltság értelmében használja. A privilégium tulaj donképen a középkor szaggatott, egyenlőtlenségen alapuló társadalmában jutott virágzásra : társadalmi rendek, osztályok, helységek, testületek és egyesek specialis törvénye lett. Ebből kifolyólag minden jogszabályt, a mely nem szokás útján jött létre, privilégiumnak képzeltek a germán népek — minden okmányt, mely jogot adott, biztosított, vagy pedig arról bizonyságot tett, sőt még a törvényeket is privilégiumnak nevezték.2 1 Erről már bővebben,, több példa bemutatásával értekezett Jerney János a M. Tört. Tár II. kötetében. 2 Hajnik : Egyetemes európai jogtörténet. Bpest, 1891. 249. 1., valamint Magyar alkotmány és jogtörténelem 276. 1.