Századok – 1914

Értekezések - R. KISS ISTVÁN: Az első magyar közjog - 291

V Az első magyar közjog. (I. közlemény.) Közismert dolog, hogy régi jogtörténetünk müvelésében igen nagy nehézséget okoz a középkori jogi műnyelv fejletlensége. Jogi terminológiánk ingadozása, homályos, könnyen félreérthető, vagy több módon magyarázható kifejezések, végeredményben tehát nyelvészeti kérdések szülték jogtörténetünkben a legtöbb tévedést és okozták a legnagyobb vitákat. E tünemény szoros összefüggésben van specialis viszonyainkkal. Európai értelemben vett jogfejlődésünk Szent István uralkodásával kezdődik. Sok új intézmény, sok új fogalom előtt egyszerre nyilott meg a magyar közélet, melyekre a magyar nyelvben hasztalan kerestek nevet. Míg a magyar nyelv kölcsönzéssel, jövevényszavakkal segített magán, a hivatalos használatban a latin nyelv jutott uralomra s lett kizárólagossá olyannyira, hogy ahhoz fogható példát még a román népeknél sem látunk.1 És ennek is megvan az oka. A magyar nemzet sok fajta eredetű és nyelvű népből áll. Attól kezdve, hogy forrásaink megszólalnak, újabb és újabb rajok bevándorlása szüntelenül tart ; a régebbi hospeseket sem kényszerítik a magyar nyelv megtanulására,2

az újabbakat még kevésbbé ; a nagy tarka tömegben'a megértést a közismert latin nyelv közvetíti. A latin nyelv azonban általános használata s némi fejlődése ellenére is túl volt már azon a koron, hogy egy gyermekkorában élő, hosszú változatos fejlődés előtt álló állammal és intézményeivel dissonantia nélkül kapcsolatba léphessen. A dissonantia jelei különösen a jogi kifejezések ingadozásában és ugyanazon szónak egymástól messzi eső fogalmakra való alkalmazásában, már Szent István korában feltűnnek ; pedig e téren a kezdet volt a legkönnyebb. Szent 1 Galeotto : De dictis et factis Matthiae regis. XXVII. 2 Sőt van példa arra, hogy egyenesen azt kívánják, hogy tartsák meg nyelvüket. Borchgrave : Essai historique sur les colonies belges, qui s'etablirent en Hongrie. Bruxelles 1871. 40. 20—21. 1. 19*