Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 285 a többinek is végrehajtását egyedül lehetővé tevő : a közjó törvénye. Ha tömérdek is azon jogtalanság, mely ennek ürügye alatt elkövettetett : veszélyben forgó népet többnyire csak ennek paizsa menti meg az enyészettől. Külömben, uram, nem is oly kivételt nem szenvedő az Önök ragaszkodása a törvényekhez. Az országbírói értekezlet, és pedig helyesen, egyben-másban nem átallotta módosítani azokat. Miért hát nem követni ezen utat a minden egyébnél fontosabb nemzetiségi kérdésben ? Avagy azt hiszi ön, hogy a mint e tekintetben elhagynák a törvényes alapot, az egyéb közjogi tekintetben is kisikamlanék lábaik alól? Sőt inkább. Ami eddig is engedményekre birta a bécsi kormányt, egyrészt amaz egyetértés vala, mely a magyar s többi fajok között létezett. Minél inkább megerősítik ezen kölcsönös barátságot, annál nagyobb hajlamot fognak tapasztalni odafenn a nemzet igényeinek teljesítésére. S ne felejtsék azt se, hogy a külföld rokonszenve is, mely pedig nem megvetendő támaszul szolgál mai nap, a különféle népfajok öszszetartásától van némileg föltételezve.« Ezután Irányi több esetet hoz fel, melyben a magyarok nem voltak elég előzékenyek s tapintatosak a nemzetiségekkel szemben. Viszont megrója a horvátokat is több ízben tanúsított izgága, türelmetlen eljárásukért a magyarok ellen. Mindezt jegyzetben teszi Irányi s ö maga írta hozzá a jegyzethez, hogy »nem közlendő«. A továbbiakban kérve kéri Irányi a magyar államférfiakat, hogy már az országgyűlés előtt egyezzenek meg mindenben a nemzetiségekkel, »mi végeredményében az ország területi épsége- s a központi kormány egységével nem ellenkezik«. Kijelenti, hogy »barátainak és sorsfeleinek« (az emigránsoknak) is az a nézetük, a mi az övé. — Végűi lelkes szavakkal hívja fel a nemzetiségieket is a magyarokkal való egyezkedésre. Az emigratióra e tekintetben kétségtelenül mély hatással volt Kossuth politikája, különösen a dunai confoederatio elve. Maradt különben ennek a felfogásnak Pompéry hagyatékában még egy más emléke is Helfy Ignácz egy Milanóban, 1861 május 29-én kelt levelében, a hol többek közt ezeket írja : »Igen borzasztó hatást tettek reánk Szilágyi Virgilnek a horvátokra vonatkozó könnyelmű szavai, — föltéve, hogy csakis könnyelműségből eredtek. Nincs annál nagyobb ellenségünk, mint aki most a nem-magyar nemzetiségeket bántalmazza. Legyenek meggyőződve azok az urak, hogy egész Európa szeme rajtunk függ és kiváló figyelemmel kiséri az idegen nemzetiségek iránya-