Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

Adalékok az emigratio történetéhez. (II. közi., vége.) Azok között, a kik az emigratiónak hátat fordítottak, Pulszky Ferencz esete keltette a legnagyobb feltűnést, mert mint az emigratio hivatalos képviselője fontos, exponált helyeken és állásokban működött. A nagy elpártolásra, melynek bekövetkezése csak idő kérdése lehetett, ő adta meg a jelt. Ehhez képest Szemere Bertalan »elvtagadása« semmi sem volt, mert Szemerét az emigratio tulajdonképen sohasem számította a maga emberei közé. Pulszky 1861 januáriusában szakított az emigratióval. Jelszava — mint egyik alább közlendő irata bizonyítja — »Garibaldi vagy Deák« lett. Ez annyit jelent, hogy ő az emigratiónak a külhatalmak segítségének megszerzésére irányuló, lassú, megfontolt operatióját megúnta s e helyett mindjárt ütni akart Garibaldival, vagy ha ezt nem lehetett, Deák vezérlete alatt kiegyezni az osztrákkal, — sőt igazában ez a jelszó azt jelentette, hogy mivel a Garibaldival ütés legalább is ép oly chimaerikus volt mint a hatalmakkal való, Pulszky erre nem is gondolt komolyan, hanem a Garibaldira hivatkozás csak az ő Deákhoz való átpártolását megkönnyítő fogás volt. »Garibaldi vagy Deák« egyértelmű volt a »csak Deák«-kal, a kiegyezkedni akarással. Persze, hogy Kossuth, ki 67-ig nem mondott le róla, hogy a 49-et valóra váltsa, s ki még 67 után is elvileg hű maradt a 49-hez, nagyon rossz néven vette egyik leghívebb munkatársának ilyetén Pál-fordulását. A Magyarország 1861 márczius 8-iki számában már megjelent Pulszky Ferencznek Turinban 1861 február 2-án kelt nyilatkozata, melyben arra a hírre, hogy őt a (nógrádmegyei) szécsényi kerület országgyűlési képviselőjének akarja választani és arra a kérdésre, hogy a képviselőséget elvállalná-e, kijelenti, hogy »legnagyobb szerencséjének tartaná, ha a választók bizodalma személyében pontosulna össze«. A Magyarország 1861 április 11-iki száma pedig közölte Pulszkynak 1861 április 2-án kelt nyílt levelét a szécsényi