Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

A NEMZETI FELBUZDULÁS (1790). 275 hogy a magyar légyen az első és közönséges, és hogy azt a német, tót, rácz és oláh gyermek egyaránt tanulja, valahol csak benne mód vagyon.« Ö is az országgyűléstől várja igazságos kívánságunk teljesedését. Kimondja a nemzet előtt határozottabban, mint bárki más és jóformán Péczeli mellett legelőbb, hogy, »ha a magyar nyelvet hozzuk bé, állani fogunk ; ha a deák nyelv hozatik vissza, később vagy előbb elöl az idegenek özöne,, s nemzetünk korcs zűr-zavar lesz.«1 "Érthető tehát, hogy látva a nemzet fölhevülését, a fővárosban összesereglett magyarság örömmámorát, Kazinczy szilárd meggyőződése a lelkesedés szárnyaira kap, s »boldog elragadtatása« a Prónay Lászlóhoz intézett ódai lendületű ajánlásban tör ki. S nemcsak a fővárosban elébe tárúlt látvány hevíti. A mit az ország különböző vidékeiről hall, szintén erősíti felfogását : hogy most van az ideje megvetni alapját boldogabb jövőnknek. A vármegyék közül többen a franczia felvilágosodás, sőt a forradalom elveit emlegetik, mint Nyitra, a mely az ősi szittya erkölcsöket tűzi ki követendő példákúl ; vagy Gömör, a mely Rousseau tanításait tekinti irányadókúl. Biharban és Szabolcsban a nemesség fegyverbe öltözik s úgy jelenik meg Nagy-Váradon az istentiszteleten, a tárogatók pedig a sírva-vigadó kurucz dalokat harsogják. A szabolcsi nemesség a szabad ég alatt gyülekezik, hogy tanácskozzék a trón betöltéséről, azt határozván, hogy az országbíró haladéktalanúl hívjon össze országgyűlést. Pest és Borsod vármegyék is tárgyalják e kérdést s úgy vélekednek, hogy a trónöröklés fonala megszakadt. Zemplén is sürgeti az országgyűlést, a melyre rendkívüli feladatok várnak. 2 A vármegyei főtisztviselők sietnek búcsút venni hivatalaiktól s töredelmesen megbánni a mit a nemzet ellen vétettek. Fáy Ágoston abauji alispán azon a réven kér bocsánatot a vármegyétől, mivel »a sok keményen fenyegető felséges parancsolatokat « kénytelen volt végrehajtani. E miatt becsülete is veszedelemben forgott, vagyona is tetemes kárt szenvedett. És ha még mindez nem volna elég kiengesztelni a rendeket : ősei emlékezetéért, a kik az alispáni hivatalt érdemesebben vitték, bocsássanak meg neki. 3 Teleki József gr. Ugocsa főispánja, is kénytelen bevallani, hogy nem iszonyodott a nemzet romlásának eszközévé válni s az alkotmány védelmétől a veszedelem árnyéka is elriasztotta. 4 Amadé 1 U. o. 47. 1. 2 Keresztesi J. naplója 212—213.1. Marczali H. id. m. 471—4.1. 3 Orpheus 1790. évf. I. köt. 147—153. 1. 4 U. o. 16. s köv. 1. 17*