Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

27 2 VÁCZY JÁNOS. hajtását. Rövid idő múlva, decz. 18-dikán beváltja igéretét : magyar és német nyelven válaszol a nemzetnek. E választól Pálfíy kanczellár és Zichy országbíró nagy fordulatot várnak, mert a császár a háború megszűntével országgyűlést kíván összehívni s a sérelmeket orvosolni. A kanczellár és országbíró nem csalódnak. A császári szózat úgyszólván szabad utat nyit a nemzet visszafojtott érzéseinek. Nem annyira a válasz tartalmát nézi, mint inkább megjelenése módját, illetőleg külső alakját, nyelvét. »De sok vígasztalásoknak kincsei vágynák még abban a kegyelmes Ígéretben elrejtve, mert magyarul lett az«, — írják a Hadi és más nevezetes Történetek szerkesztői.1 Lám — így okoskodnak — a császár nem utálja nyelvünket s nem igyekszik kiirtásán, sőt elébe teszi a deák nyelvnek is. Világos, hogy őseink a hibások, a kik eltékozolták a drága időt idegen nyelv tanulására. Megfoghatatlan, hogy a magyar oly igen szereti hazáját s mégis megvetette anyanyelvét. De most már vége e gyászos időnek. A vármegyék gyűlésein magasra lobban a hazafiság lángja. Beköszönt a magyar világ. A Rákóczi szabadságharczának emlékei elevenednek meg nemzetünkben. »Bezzeg — olvassuk az idézett lapban — kezd már a magyar szeme is kinyílni ; most látja már : mit ártott magának azzal, hogy a hazai nyelv helyett csak az idegen vagy a holt nyelven, a deákon kapdosott.«2

Majd minden vármegye a magyar nyelvet törekszik legelsőbben nemcsak régi jogaiba visszaállítani, hanem egyszersmind a közélet nyelvévé is tenni. Nem arról van szó most már : vájjon a német helyett a deák nyelv uralmát állítsuk-e vissza, hanem arról : mikép biztosítsuk a magyar nyelv jogait minden téren. Az irodalom nevelte nemzet tudja már, hogy anyanyelvének közhasználata kútfeje alkotmányos életének, szabadságának, haladásának. Ezért már a titkos levelezésekben is követelik nyelvünk jogait. A mint pedig a nemzet nyíltabban szólhat, az újságokban s politikai iratokban egyaránt ez a kívánság nyer leghangosabb kifejezést. Tévesnek mondható tehát Marczali Henrik véleménye, hogy a nemzeti ellenállás először a magyar viseletben nyilvánúl.3 Jóval régibb a magyar 1 1790. évf. jan. i. sz. 2 U. o. jan. 15. sz. 3 Id. m. 457. 1. Czáfolatúl elég az irodalom fönt érintett hatására, ezenkivűl Baróti Szabónak Orczy Lőrinczet sirató elégiájára s Czinke Ferencznek a magyar nyelv dicséretét zengő versére s még inkább akkori lapjainkra hivatkozni.