Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

A NEMZETI FELBUZDULÁS (1790). 265 tője nyilvánosan dicséri éles elméjét, mely »a dolgoknak nemcsak külső hártyáját, hanem belső valóságát is« tekintetbe veszi s »nagy hazafinak« mondja.1 Szacsvay Sándor a Magyar Músa mellékletében úgy szól róla, mint a kinek »a magyar literatura gyarapodását s a tudományoknak azon lehető virágzásokat tárgyazó szíves törekedése« már régóta ismeretes a hazában.2 Érthető tehát, ha Kazinczy a javalásban nemcsak örömét leli, hanem egyszersmind önérzete is erősödik s munkakedve is fokozódik. Dugonics és Révai hírneve öt is elszántabbá teszi a dicsőségért küzdeni. Csakugyan eddigi működésével már méltó jogot szerez, hogy az irodalmi törekvések egyik vezéréül tekintsék ; egész közéleti tevékenysége beleolvad a nemzet haladásába s egyik főelemévé lesz a magyarság felbuzdulásának, öntudatra ébredésének. Nem annyira a császár erőszakos rendeletei hevítik nemzetünket a cselekvésre, mint inkább az irodalmi törekvések. Ezek öntenek lelket a nemzetbe, hogy a létünket fenyegető kormányrendszer ádáz csapásait elhárítsa s nemzeti öntudatát visszanyervén, a benne szunnyadó faji sajátságokat kifejthesse. Kétségtelen, hogy az így eszmélni kezdő magyarság érdeklődése annál inkább fokozódik a közügyek iránt, minél jobban érzi a korlátlan uralom szorításait s a külföld részvétét. A mint úgyszólva egész Európát a felvilágosodás és demokratia eszméi rázzák fel nehéz tompult -ságából : a magyarságot is ezek sarkalják munkára. De ennek aztán a nemzeti eszmék adnak lendületet. Ép az okozza József császár tragikus bukását, hogy akkor sem veszi számításba a nemzet történeti jogait, midőn külföldön már a demokratia diadala sejthető ; hogy korlátlan akaratát akkor is makacsúl szegezi szembe a nemzeti alkotmánynyal, midőn a magyarság faji öntudata szemlátomást izmosodik s megtetszik, hogy a felvilágosodás és nemzetiség eszméi egymást erősítik. 1 1790. évf. 11. (febr. 6.) sz. 2 1791. évi melléklet.