Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

A NEMZETI FELBUZDULÁS (1790). 261 merített s a régi dicsőségre emlékeztető tárgyában s darabos, de tőrül metszett népies nyelvében is. A titkon forrongó nemzeti érzés sugalja Gvadányinak a Falusi Nótáriuskt is, a melyről helyesen mondja Széchy Károly, hogy »fokozza a fordulatot, még pedig minden esetre rohamosan, mint a nemzeti eszme egyik legerélyesebb szószólója«.1

Hatását sok tekintetben ép annak köszönheti, hogy a legalkalmasb időben jut a közönség kezébe, midőn az író hazafias felfogása mintegy visszhangzik a nemzetben. Tehát ha az előkészítésnek évről-évre fokozódó munkájában nem vehet is részt, annál inkább erősíti a nyiltan kitörő nemzeti visszahatást. De az időszaki sajtó a nemzeti irodalom ápolásával tudatosan készíti elő a magyarság felbuzdulását. Addig nincs adatunk, hogy nyilvános pályadíjak kitűzésével próbálták volna nyelvünket és irodalmunkat fejleszteni ; most egymás után nyilatkozik az erre czélzó áldozókészség itt a hazában s Bécsben is. Görög Demeter és Kerekes Sámuel, a Hadi és más nevezetes Történetek szerkesztői, először tűznek ki 20 arany pályadíjat magyar grammatikára, megígérvén, hogy a nyertes művet ki is nyomtatják a saját költségükön, maguknak csak 150 példányt tartva meg. Áldozókészségüknek azt az indító okát adják, hogy példájukon hazánk »oszlop emberei« is fel fognak buzdúlni s jövedelmüknek legalább egy kis részét a haza oltárára teszik, hogy »nyelvünk elkészíttessék«.2 A példa Nunkovics György pécsi nagyprépostot ragadja meg legelőbb s 30 aranyat áldoz ugyané czélra. Az ezen támadt hazafiörömnek kifejezést adván a szerkesztők, remélik, hogy ha az ily példa béhat a magyar szívekbe : »napja derülhet még nemzetünknek«. Egyszersmind Nunkovicsot is magasztalják, a ki azonban elhárítja magától a dicséretet, mert úgy mond : «Nem adósság-e az, melylyel tartozom hazámnak ? nem kötelesség-e, melyre kötelez mind a levegő, melyet szívok, mind a tej, melyet szoptam, mind az az édes szó, melyet magyarúl ejtettem ? « 3 Ugyancsak Görög és Kerekes tűzik ki ekkor az első pályadíj at a legjobb magyar lélektani munkára is, a melyet Bárány Péternek ítélnek 1791-ben. A pályadíj átadása ünnepélyes gyülekezetben történik olyan szertartással, mely 1 Gróf Gvadányi József, Budapest, 1894, 170. 1. 2 Hadi és más nevezetes Történetek 1789. évf. szept. 25. sz. 3 U. o. nov. 20. sz.