Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

27 2 VÁCZY JÁNOS. vonja bele főurainkat az irodalmi küzdelembe. S a mi példa előtte van, mindaz bizalmat önthet belé saját törekvéseinek sikerére nézve. Látja Péczeli Józsefet, a kinek írói tehetségét nem sokra becsüli, de fáradozását és lelkes buzgalmát méltányolja, hogy fordításainak milyen híre támad. Olvassa a Magyar Músában, hogy Pápán nem győznek betelni a Young-fordításával ; hogy a pozsonyi papnevelő intézet tanárai és tanítványai egyaránt »nagy gyönyörűséggel« olvassák ; hogy Pálfíy Károly gróf a haza dicsőségének emelkedését látja a magyar Henriasban s a haza érkező császár figyelmét is ráirányozza ; hogy Orczy Lőrincz b. és Gvadányi József gr. mennyire méltányolják, stb.1 Még feltűnőbbnek kell találnia Dugonics Etelkajának addig páratlan népszerűségét. E műnek egy év alatt minden példányát elkapkodják, pedig 2 rhénes írt az ára, jóllehet az írók nem igen osztoznak a közönség dicséretében. Nemcsak Kazinczy rója meg alantjáró nyelvét, hanem még Horváth Ádám is, a ki pedig ízlésére nézve sokkal közelebb áll hozzá. Mind a mellett az írók közt is van akárhány magasztalója, s a kik közmondásokkal sujtásozott nyelvén felakadnak is, mint Aranka György és Ráday Gedeon,2 készséggel elismerik általános értékét. Dugonics szerzetestársai mindjárt a biblia után teszik az Etelkát, s az üdvözlő levelek egymást érik a népszerű írónál. Almásy Ignácz, a Hétszemélyes-Tábla bírája, Ottilia leányának nevét e mű megjelenése után Etelkára változtatja. S midőn pár év múlva a felbuzdulás napjaiban akkori lapjaink a magyar nők nemzeti öltözetét dicsérik, e dicséretet nem tudják méltóbban kifejezni, mint hogy mindegyik magyar öltözetű nőben egy-egy Etelka elevenedett meg. Pest vármegye gyűlésén a nekihevült rendek egyike azt súgja Dugonics fülébe, hogy a mit nemzeti tűzzel mondanak : »mindazt az Etelka-ból puskázzák«. Maga az önérzetes író az Etelka hatását úgy tűnteti föl, mint a mely »kinyitotta a magyaroknak szemeiket s lassan-lassan megkezdették únni József császárnak, koronázatlan királyunknak erőszakos uralkodását«.3 Ha némi túlzás van is Dugonics ítéletében : kétségtelen, hogy a titokban erősödő nemzeti visszahatás gazdag táplálékot talál nemcsak rejtett czélzataiban, hanem az író egész felfogásában, a hajdani korból 1 Magyar Músa 1788. évf. jan. 5. sz. Orpheus I. köt. 11—12. 1. Magyar Músa 1788. évf. febr. 20. sz. 2 Kazinczy F. Lev. I. köt. 194., 292., 297. 1. 3 Endrődi S. Figyelő, VIII. köt. 349. 1. Dugonics A. följegyzései Olcsó Könyvtár, 162. sz. 52—53. 1.