Századok – 1914
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Magyar Nyelvőr - 233
22Ó TÖRTÉNETI IRODALOM. SiS Couzához írott i860, évi levele és a függetlenségi politikusok 1870. évi nemzetiségi törvényjavaslata alapján kimutatja, hogy Kossuth politikája milyen széleskörű autonómiát szánt a magyarországi nemzetiségeknek. -— Tonelli Sándor : A dán háború. Az ötven év előtti porosz-osztrák-dán háború diplomatiai hátterét ismerteti, mely Schleswig és Holstein herczegségeltnek Dániába történt bekebelezése kapcsán indult meg s Poroszország számára jelentékeny megerősödést teremtett. — Gesztesi Gyula: Montalembert és Apponyi Zsófia grófnő. Montalembert huszonnégy levelét ismerteti, melyeket 1861 és 1868 között intézett Apponyi G}'ula gróf özvegyéhez. A demokratia és szabadságszeretet nyilvánul meg e levelekben, szemben az aristokratiával és absolutismussal, melyeket a grófnő képviselt Montalembert szemében. — Feleky László Ágoston Péternek »A magyar világi nagybirtok történeten czímű munkáját ismerteti. 4. sz. Weber Arthur: Arczképek a bécsi congressusról. A congressus szemtanúinak kiadott feljegyzései alapján ismerteti a congressuson résztvevő kiválóságok társaságbeli szereplését, illetőleg bécsi életük apróbb eseményeit. Magyar Katonai Közlöny. 1914 febr. Szandai Sréter István : A salinpui és tafansöni ütközetek •jelentősége a mukdeni csatában. Mindkét ütközet csak találkozóharcz volt, az oroszok túlerővel küzdöttek a japánok ellen, de az alvezérek védelmi harczra szorítkoztak, a mi a mukdeni küzdelmekre válságot jelentett. — Granasztói Rihmer István: Az orosz lovasság a mandzsúriai háborúban 1904—1905. évben. Madridow orosz különítményének koreai szerepléséről ír. Madridow elérte a kitűzött vonalat, de a japánoknak kárt nem okozott, sőt vállalkozásával fokozta erkölcsi erejüket. Magyar Nyelv. 10. évf. 1. füz. 1914 januárius. Tolnai Vilmos : Szent János áldása. A barátságos poharazás végét jelentő szólás német eredetű s valószínűleg az erdélyi szászok nyelvéből került hozzánk. Erdélyben az áldomás jogszokásával azonosították, mint az 1545-iki tordai országgyűlés egy végzése tanúsítja. — Ritter Arnold von Hauff a XV. század végén hazánkban járva, tapasztalatait egy útikönyvbe írta, többi közt egy kis magyar szójegyzéket is leírt. — Gombocz Zoltán (32. 1.) és Madzsar Imre Ajtony, besenyő vezér nevéhez fűz megjegyzéseket. -— Trócsányi Zoltán : Felcsigázás czímen a kínvallatás e módjának egykorú leírását közli a XVI. sz. végéről. Magyar Nyelvőr. 43. évf. 1. füz. 1914 januárius. Simonyi Zsigmond : A nyelv és a társadalom. Szembetűnő példákkal mutatja be a társadalom és a műveltség hatását a nyelvre, a mint idegen nyelvű népek szavainak átvételében s régi társadalmi viszonyokat feltüntető szavakban tükröződik. A szókutatásnak ez a módja gyakran ott is eredménynyel jár, hol a történeti kutatás eszközei már nem vezetnek eredményre. — Sikabonyi Antal: A régi Csallóköz cz. ismertetésében kiemeli Baranyai Zoltán kutatásaiból azokat az adatokat, melyek történeti értékűek ; Vaj ka helynév : Vajk, Belvatta : Vatha, Alistál, Felistál : királyi istállók. — Jósa János : Gyergyó. E név birtokosának nevét óvta meg s a. m. György jószága, György birtoka. •— Löw J. és Mandl B. az oklevelekben előforduló »oroszlán judaeus« eredetijét a zsidó »arje« és »juda« szavakban keresik. -— Hamvai Erzsébet a rutén Koceg helynévben a magyar Kőszeg szót látja, a Zalatárjova névben pedig Ötvösfalvát. •— Wertner Mór : Orros (38.). Gyakori név okleveleinkben ; köztük »Nicolaus dictus Urrus« az Apponyi-család egyik őse.
