Századok – 1914

Történeti irodalom - Láng Lajos: A statisztika története. Ism. Erdélyi Alajos 223

22Ó TÖRTÉNETI IRODALOM. SIS totta szükségesnek a virginitas, illetve a coelibatus felmagasztalását, a mint viszont maga Luther csak a papi nőtlenség miatt támadhatta az egyházat és hangoztatta a házasélet felsőbb, isteni rendelését. A kereszténység egyházi szervezői tehát valláserkölcsi szempontból hirdetik a népszaporodási ügy fontosságát. XIV-ik Lajos ellenben már ismét az államhatalom emelése végett ad törvényes kedvezményeket a korai házasságnak, illetve a 10—12 gyermekes családnak. De Malthus az első, a ki az angol tudós alaposságával és mélységével, tehát tudományos rendszerezéssel szól a kérdéshez és ennek eredményekép beszél elegendő táplálék híján a túlszaporodás lehetőségéről, melynek előrelátó akadálya az erkölcsi megtartóztatás, a moral restraint, tényleges akadályai pedig a bűn és nyomor. A neomalthusianizmus és az eugenika azonban csak elfajulásai Malthus komoly erkölcsű elméletének. A későbbi statisztikusok nagy része mégis Malthus ellen fordult. Láng tehát méltán szenteli műve jelentékeny részét Malthus igaz érdemének, élesen elítélve különösen azokat, a kik csak úgy felületesen bánnak el »a pap« Aíalthusszal. Kívüle a statisztika tudományos fejlődésében legtöbb érdeme van a belga Queteletnek, a ki a mennyiségtani módszert vitte be a stasztisztikába és ezzel megtette az első lépést, a mely hivatva van megalapozni a statisztikusok és mathematikusok összeműködését. Mert »a modern statisztika dualisztikus természete, hogy t. i. anyaga : a népesség a politikai tudományok köréből való, míg módszere a mennyiségtani tudományok köréből származik«, még ma is meglehetősen akadályozza a szükséges összeműködést és vele a modern statisztika nagyobb arányú fejlődését. Ezt kívánja előmozdítani Láng is, midőn Quetelet érdemeivel behatóbban foglalkozva, oly világosan és szabatosan ismerteti a nagy számok törvényeit, hogy rajtuk keresztül még a laikus olvasó is nagy érdeklődéssel tekint a modern statisztika jelen és jövő eredményei felé. A magyar szaktudósok közül kiemelkedik Kőrösy József neve, a ki a külföldön elkeseredett küzdelemmé fajúit himlőkérdés ügyébe döntő tekintélylyel szólott bele. Úgyszintén kiváló nagyrabecsüléssel foglalkozik Láng Kovács Gábor művével, »A népesedés elméletével«, a nélkül azonban, hogy ennek hoszszasan (200 1.) fejtegetett antimalthusista irányzatával szemben valamit is engedne maithusi meggyőződéséből. Egyáltalán Láng Lajos báró egész müvében, — a mely kiválik úgy az irodalomtörténeti rész tárgyilagosságánál, mint a synthetikus tehetségnek itt-ott megnyilvánúló, főleg magyar adatokra támaszkodó, elméleteinél fogva, — valóban a legtiszteletreméltóbb