Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

WATHAY FERENCZ. 7-ráza«, hai-madikhoz tatárostorokkal sújta : Ott pusztán hagyaték, török belé szállá. Győrhöz a magyarnak oly bizodalma volt, mint Priamusnak Trójához és Szinán hozzájutott nem erős ostrommal, hanem mintegy tréfaképen való vivásoktul. Grófot benne Isten veré s megrémíté, Es bennevalókkal egymást nem jól érté ; Vagy pártolásképen egymást nem szereté, Ott Szinán bassának Isten ígyen ejté. Ezután egymásután pusztult el Vértes, a Bakony alsó és felső része, Pápa vidéke és a Csallóköz s a szomszédok még sem kaptak észbe, sőt »Szélső kerétse kertét« inkább ily szó esék : «De ő is kertelhet, rajta oly rés nyilék.« A históriás ének második része az Ibrahim vezérsége alatt 1599-ben történt pusztításokat írja le. Trencséntől Csejtéig felégették a falukat, sőt egész Fülekig eljutottak : Sok szép nemes asszont az útban leiének. Futásban, mentekben kocsikon érének, íjastul, fiastul kik mind rabbá lének. Mondják mellék ültek tatárok szekérben őket ölelgették, csókolták erősen Kit penig hurczoltak, vontak szegényekben, Osztották praedájok az szép ifjú népben. A véneknek torkát elmetszették, a gyenge szüzeket, szép menyecskéket és özvegyeket megrontották, sőt a csecsemőt sem kímélték : De kis ártatlankák lásd mire jutának, Ily piczinségekben mely nagy kínt vallának. Hogy édes anyjoktul elhagyattatának, Bőcsőben s útfélen hajigáltatának. Hosszasan írja le Kecskemét feldulását, hová éjjel a farkasok is bementek s az egyedül maradt gyermekeket elragadozták. Majd a nőkön elkövetett undok kegyetlenséget részletezi, mely Isten büntetése azért lett rajtok, mert csak maguk ékesítésével gondoltak : El hagyjatok kérlek némely olasz formát, Kiváltképen amaz hosszúfarku szoknyát, Nem tudom, mi haszna, csak valljátok buvát : Ruházzatok inkább avval egy árvácskát, íme kendőzés is hozzátok nem illik, Ezt bánja az Isten, ezért bosszonkodik. Mert mint kent álórcza, orczátok úgy fénlik : Ezt az vegye reá, kihez ez szó illik .