Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

WATHAY FERENCZ. 5-totta : »András, szegény (mert igazi nevét elhallgatta), hiába, mert még nem jött el órája szabadulásodnak, hanem menj helyedre és feküdjél le«. Szót fogadott ; újra megvasalták. Egy hónap múlva ismét kiszabadítá magát bilincseiből, de észrevették s ekkor a hodzsa egy »tengeri nádmankóval kegyetlenül elverte, még szemét, száját, fejét sem kímélvén. És hogy olyan könnyen ki ne szabaduljon, kalodába (ú. n. »menyecskédbe) zárta, a hol csaknem belehalt a nagy kínokba. Még megváltás volt rá nézve, hogy egy nándorfehérvári török felismerte, hogy onnan szökött meg. Most már a hodzsa sem merte tovább magánál tartani s a vár tömlöczébe záratta. De Wathay egy rabtársával a padláson keresztül (jul. 10.) éjjel megszökött s a vár ötöles kőfalán egy pokróczból csinált kötélén leereszkedett. Társát még a várban elfogták. A vár falán kivűl azonban alig hágott fel a töltésre, a czirkáló őr észrevette s kiabálni kezdett. Wathay átugrott a palánkon s a fellármázott ráczok üldözőbe vették s a Temes folyónak szorították : nagynehezen azt is átúszta, noha a fél lábán lévő bilincs miatt majd belefuladt. Három napig bujdokolt a Temesvár környékén elterülő mezőségen, míg a fáradság és kimerülés miatt az álom elnyomta. Az alvó menekülőre az arra járó törökök ráakadtak s Feliákba, ott felismervén, Temesvárra, onnan Nándorfehérvárra szállították vissza szenvedései előbbi helyére (1603 aug. 4.). Mintegy két hónap elteltével Hasszán basa rendeletére az ott őrzött hatvan rabot s ezek között Wathayt is, lánczra verve, vagy fakalodában hatosával szekerekre rakták s Konstantinápolyba szállították. Harmincz napig tartott a kínos utazás. Ez alatt a török császár Hasszán basát megfojtatta s a foglyokat az ő udvarába vitték. Itt a foglyokat egymástól elválasztották s különféleképen bántak velük. Wathayt, mint főembert Konstantinápolytól két olasz mérföldnyire a Fekete-tenger mellett fekvő Galata börtönébe, az úgynevezett Feketetoronyba zárták (1603. okt. 31.). Egy komor épületbe, melybe »öt híján 100« lépcső vezetett föl, melynek rácsán szabad kilátása nyílt a tengerre. El-elnézte innen a szabadon úszkáló halakat, máskor a nagy gályákat hajtó rabszolgákat, a kiknek még az övénél is keservesebb volt a helyzete. Itt nem gondolhatott szökésre. Wathay a Feketetoronyban, hogy rabsága kínjait a visszaemlékezéssel enyhítse, papirt, tollat és festéket kerített, s lerajzolta szenvedése helyét : a Feketetornyot, a rácsa között kitekintő fogolylyal ; Nándorfehérvárt, Temesvárt, a tengert, rajta