Századok – 1914

Értekezések - KUJÁNI GÁBOR: Brodarics István szereplése János király oldalán - 107

Io8 KUJÁNI GÁBOR. tekintélyét hívei és szövetségesei előtt növelte, a bécsi udvarnál pedig félelmetesebb ellenféllé tette.1 VIII. Henrik anyagi segítséget nem küldött ugyan Jánosnak, de annál nagyobb erkölcsi támogatásban részesítette. Ö volt az a bátor szavú uralkodó, a ki midőn a pápa Ferdinánd sürgetésére János királyt állítólag azért, mert a törökkel szövetkezett, meghallgatás nélkül, igazságtalanul kiközösítette, ez ellen óvást emelt. Nem elégedett meg még azzal se, hogy ő viszont azt a kijelentést tette, hogy a török veszély főokává lett ez a kiközösítés, hanem követének is meghagyta, hogy eljárását a legkeményebb szavakkal adja tudtára a pápának, hogy ha már beleavatkozik a világi fejedelmek dolgaiba, legalább ne kedvezzen egyik félnek se, hanem a jog és méltányosság szerint járjon el.8 Erre az erkölcsi támogatásra világít rá Brodaricsnak és Frangepán Ferencz érseknek —• Budán, 1533. deczember i-én kelt — közös levele, Brodarics fogalmazványa, a melyben Casalis Gergelyt, VIII. Henrik angol király vatikáni követét arra kérik, bírja rá a pápát, hogy János királyt az excommunicatio alól mentse fel, mert már eddig a török veszélyen kívül más bajoknak is kútfejévé lett. Uraságod — írják — több szóval ír a királyunk ellen igazságtalanul hozott kiközösítés alóli fölmentés ügyéről ; a miről mi sokat beszéltünk és tárgyaltunk Felséges urunkkal, a ki egyáltalán nem tartja kötelességének könyörögni olyan fenyítések megszüntetéseért, a melyek a világ minden joga ellenére hozattak. Nincs ugyanis olyan bűntett a világon, a mi miatt a királyt ellenségeinek kérésére és állításai alapján, meg nem idéztetve, meg nem hallgattatva, meg nem győzve, a jognak minden törvényszabta kellékeit mellőzve, ki kellett volna közösíteni. A mit még magánszemély ellen se kellett volna elkövetni, sokkal kevésbbé király és még hozzá olyan király ellen, a kinek uralmától függ most kétségkívül az egész kereszténység sorsa. És épen ezért, mivel az efféle ítélet egyáltalán semmis, (miként az a legtanultabb férfiaktól már akkor is, mikor ezek a király sérelmére kihirdettettek, annak találtatott és ítéltetett) a király nem is tulajdonított a dolognak nagy jelentőséget. Miért is inkább állítójának, a Szentséges urunknak kötelessége maga jószántából újra tárgyalni azokat, a mik ilyképen intéztettek el. Igen nehezen, de mégis rávétetett a király azokra, a miket Uraságod és fivére Ferencz Ür, meg fog érteni ezen királyi titkos 1 Angyal Dávid : Erdély politikai érintkezése Angliával. (Olcsó könyvtár 1238—1241. sz.) 19 1. 2 U. o. 13. 1.