Századok – 1914
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Wenczel király megválasztása 1301-ben 81
A KIR. TITKOS KANCZELLÁRIA EREDETE MAGYARORSZÁGON. 101 a kanczelláriai tisztviselők is így neveztettek.1 Bizonyítékúl az 1435. évi decretnm 11. szakaszára hivatkozunk, mely a kisebb kanczelláriából kikerült oklevelek írói díjait állapítja meg. E szakaszból megtudjuk, hogy a kisebb kanczellária tisztán törvénykezési ügyekkel kapcsolatos oklevelek kiállítására volt nivatva, nevezetesen bírságlevelek, vizsgálati, idézési, hirdetési, eskütételi, bajvívási, perhalasztó, oklevélkiadási, határjárási és beiktatási rendeletek, továbbá örökvallási, tiltakozó és ítéletlevelek kiállítására. Egyetlen szóval sincs azonban megemlítve, hogy ezek királyi oklevelek, csupán azt mondja a nevezett szakasz, hogy a királyi curiából bocsáttatnak ki. Minthogy pedig a királyi curiában több bíróság is működött, ezekre kell vonatkoztatnunk e rendelkezést, annál is inkább, mert ugyanazon decretum 12. szakasza, mely a nagyobb kanczelláriáról szól, szintén felsorol törvénykezési okleveleket. Az 1435. évi decretum 11. szakasza tehát, melyet az i486, évi decretum 96. és az 1492. évi decretum 98. szakaszai ismételnek, nem királyi, hanem udvari bírósági oklevelekről rendelkezik, s az udvari bírósági oklevelekhez a királyi titkos kanczellárnak igazán nem lehetett köze, mert ez oklevelek soha nem viselték a titkosság jellegét. De ha lett volna már I. Károly király uralkodása alatt olyan kisebb kanczellária, a mely a királyi bírósági kiadványokat intézte volna s melynek élén a titkos kanczellár állott volna, hogy történhetett az meg, hogy a specialis presencia regia élére nem a titkos kanczellár, hanem a kanczellár jutott s ennek következtében a titkos kanczellária ügyköre beolvadt a nagyobb kanczelláriába, pedig a titkos kanczellárnak e feltevés szerint több köze lett volna a király bírói kiadványaihoz, mint a rendes kanczellárnak. Meg aztán, ha a kisebb kanczellária királyi bírósági kiadványokkal foglalkozott, igen szűkös munkaköre lett volna, mert a presencia regia ügyei az országbíró elé tartoztak s ezzel szemben a specialis presencia rendszeres szervezéséig csupán kivételes bíróság volt. A mikor aztán állandó bíróság lett, a kanczellár jutott az élére, aki természetesen a nagyobb kanczelláriával végeztette ügyeit. Ugyanezt mondhatjuk a personalis presencia regiáról is. Az is csak kivételes bíróság volt 1435-ig, nem volt annyi munkája, hogy kiadványainak ellátására külön kanczellária fennállása indokolt 1 A titkos kancellária jegyzője p. o. magister Ladislaus secrete cancellarie nótárius (Hajnik, Bírósági szervezet 59. 1.), a kisebb kanczellária tisztviselőit lásd Károlyi oktár III. k. 34. 1. és Kovacsics, Vestigia 439. 1.
