Századok – 1913

Történeti irodalom - Szabó József: l. Loesche alatt 778

781 történeti. irodalom. igazi lényegét fölismerni, vagy hogy Kálvin harczias theológiája jobban tetszett a harczkedvelő magyaroknak, hanem az átmenetel igazi oka az volt, hogy a kálvini vallásos felfogás jobban megfelelt a magyar népiéleknek, a mely a luteranismusban a német szellem megnyilatkozását látta. A kálvinismus és a magyar néplélek egyaránt hangoztatja az egyén autonómiáját, az alkotmányos monarchiát, mindkettő szereti a törvényt, a törvényileg biztosított szabadságot s elnyomás esetén ellenáll. A magyarságot természetes gondolkozása a kálvinismusra praedestinálta ; ez az érzés és gondolkozás teljes erővel tört ki belőlük, a mint a kálvinismussal megismerkedtek. A magyar reformátorok közül Mélius-szal foglalkozik szerzőnk a legnagyobb előszeretettel ; úgv tekinti őt, mint magyar Kálvint, a ref. egyház megteremtőjét. A reformáczió hirdetői után jönnek annak politikai vezérei : Bocskay, Bethlen, Rákóczi, mind alapos, mélyenjáró jellemzéssel, méltatással ; azután a gyásztized, az utolsó szabadságharczok, a Mária Terézia alatti babiloni fogság, II. József s a XIX. század a pátens visszavonásáig. Az utolsó szakasz a kálvinismus irodalmi s politikai szereplését jellemzi ; szerinte az a tetőpontra emelte minden téren a magyarság lelki erejét, alkotóképességét ; az második természetévé, lelki alkatává vált a magyarságnak. A III. fejezet a Belső életet ismerteti 3 szakaszban (1. a szervezet, 2. a tan, 3. az élet). A Befejezés a magyar ref. egyház eddigi elszigeteltségének hátrányos oldalait s a külföldi prot. népekkel való sűrűbb érintkezés, belsőbb összeköttetés szükséges voltát fejtegeti. Doumergue könyve gazdag adataival, sokoldalú tájékozottságával, pragmatikus történeti felfogásával, az egészen átvonuló megértési törekvésével, minden során átcsillanó rokonszenvével — a mely azonban sehol nem teszi őt irántunk elfogulttá, hibáink iránt elnézővé — kiválóan érdekes, élvezetes olvasmány. Bámuljuk, mily mélyen behatolt történelmünk szellemébe, az egymást követő nagy változások okainak ismeretébe, a magyar nép gondolkozásába, lelki világába. Forrásai közt magyar műveket (Wargha L. Ker. Egyháztörténet, Beöthy Ákos és gr. Andrássy Gyula alkotmánytörténeti tanulmányai) ist öbbször idéz, a melyek adatait bizonyára Révész I. ismertette meg vele. Itt-ott egy-egy toll- vagy sajtóhiba is megütötte szemünket s egy-egy elavult adat is feltűnt, de ezek igazán jelentéktelen szeplőfoltok a derék munkán. RI.cz LAJOS.