Századok – 1913

Történeti irodalom - Veress Endre: Berzeviczy Márton (1538–1596.) Ism. Dr. Erdélyi Alajos 764

765 történeti. irodalom. ban megismerkedett a népszerű Erzsébet királyné udvarával és az angol közélettel ; majd hosszabb időt töltött Párisban, hol I. Ferdinánd királyról, halála gyászhírének vétele után, megírta híres »Oratio funebris«-ét, a mely közvetlenségénél fogva a történetíróknak is jó forrásul szolgálhat. Közben Forgách Ferencz báró, régi pártfogója, a magyarok érezhető mellőzése miatt 33 éves korában szintén megvált Miksa udvarától és a már 30 éves Berzeviczyvel együtt 1568-ban beiratkozott a paduai egyetem jogi karára. Berzeviczy kiválóságát itt hamar felismerték és egyetemi polgártársai a rektorhelyettes utáni rangba sindikussá választották, kinek főhivatása volt, hogy néha hetenként három gyűlést is vezetett, a mi ily sok nyelvű ifjúság közt nem volt könnyű. így külső díszszel is felruházva a jogi tudományokon kivűl nagy élvezettel foglalkozott a klasszikusokkal és korának legnevesebb humanistáival állott levelezésben. Közben mind több olasz várost keresett föl és lelke betelt a klasszikus világ emlékeivel. Ily alapos készültséggel és ritka nyelvi tudásával négy év után (1572) búcsút mondott az olasz földnek s méltó önbizalommal fogadhatta el a jeles Báthory István, erdélyi fejedelem, meghívását, kinek udvarában ismét a már előbb hazajött és kanczellárrá lett Forgách Ferencz várta — tárt karokkal. Ám alig tekintett körűi új környezetében, Báthory bizalma fényes követség élén küldte vissza Rómába XIII. Gergely pápához, és sikeres követségeért, melylyel Berzeviczy Dél-Olaszország és Sziczilia beutazását is összekötötte, a pápa aranysarkantyús lovaggá avatta, Báthory pedig tanácsosai közé vette föl, majd titkárává tette. Mint a követségbe ment Forgách kanczellár helyettese pedig csakhamar az erdélyi események főmozgatójává lett, a mi ekkor a török és a német császári követségek ellentétes követelődzései és Békés Gáspár lázadása idején messzelátó diplomácziai számítást s bölcs mérsékletet igényelt. A békés lelkű Berzeviczynek mégis végig kellett szenvednie annak a szomorú ítéletnek kimondását és végrehajtását, mely Békésék közül 43 nemest kivégzésre, 34-et orrfülvételre s még többet jószágvesztésre kárhoztatott. A beteges Forgách akkor hagyta el az erdélyi udvart, mikor Berzeviczyre ép legfontosabb hivatása várt, t. i. kivinni Báthorynak lengyel királylyá választását. Űtravalóúl a prokanczellári czímet kapta és az unitárius vallása miatt hidegen fogadott Blandrata mellett főleg az ő ügyes diplomatiájának sikere, hogy a lengyel nemesség 1575 deczember 14-én annyi más hatalmas versenyzővel, köztük Miksa német császárral szemben Báthory Istvánt kiáltotta ki lengyel királylyá. A mily nagy sikere volt ez Berzeviczy diplomatiájának, ép oly döntő jelentőségű Berzeviczy tüneményes pályafutásának be-