Századok – 1913

Értekezések - DR. R. KISS ISTVÁN: Az 1386-ik évi országgyűlések 721

730 It. KISS ISTVÁN. — sőt azt expressis verbis megerősítvén — kimondották, hogy a király fontosabb ügyekben egészítse ki a tanácsot köznemesi tagokkal is — és kimondották különösen a tanács tagjainak felelősségét. Választása után mindenik tanácsosnak esküt kell tennie, hogy első sorban az ország közjavát s nemcsak a király, vagy saját hasznát tartja szeme előtt — s ha mégis valamelyikre rábizonyulna, hogy a királynak hamis, a közjóval ellenkező tanácsot adott, akkor a tanácsból gyalázatosan ki kell zárni és oda soha többé be nem bocsátani. Mily fejlettségről és politikai érettségről tanúskodik a közjónak ennyire kiemelt, ismételt hangoztatása akkor, midőn a középkori jogintézmények tökéletlenségét, a boldogító közigazgatás hiányát általában az összes történetírók azzal magyarázzák, hogy a középkor nem emekedett fel a köz s még kevésbbé a közjó fogalmáig ; — könnyű belátni ! Hogy az eseményekkel mily szoros összefüggésben van, lélektanilag mennyire megokolt a tanács felelősségének kimondása, azt is csak azért kell hangoztatnia, mert kortársaink a legnagyobb élvezettel utaznak szörnyeteg párhuzamokban, idegen hatások keresésében. Hiszen máris kimutatták, hogy e törvény »az Angolországban látott új példa utánzata.« Ily megállapításra csak az vetemedik, a ki az élet és törvények között a kapcsolatot nem képes felfogni, a ki az idegen hatások elől elzárkózó, büszke magyar lélekbe nem bír bepillantani s attól minden önálló gondolatot megtagad. Ezen, ismétlem az előzményekkel oly szoros összefüggésben álló, mintegy azokból folyó intézkedések lettek volna hivatva arra, hogy a magyar közéletből minden felülről jövő önkényt kiküszöböljenek s egy jövendő békés korszakot előkészítsenek. Más kérdés, hogy a király akadályoztatása alatt, az ő befolyása nélkül tátott országgyűlés tehetett-e ily mélyreható intézkedéseket. Adataink fogyatékossága miatt meg nem állapíthatjuk, hogy az országgyűlés nem kérte-e ki a fogoly kiárlynő jóváhagyását, de az már bizonyos, hogy kiszabadulása után Mária és megkoronázása után Zsigmond feltétlenül acceptálta a megrendszabályozott, de hatalmában növekedett tanács befolyását. Erre nézve minden kételyt kizáró bizonyítékunk van. Királyi okleveleink már korábban is szorgalmasan hivatkoznak a tanács deliberatiojára és consensusára. Ennek kifejezésére már ki is alakult, sőt megcsontosodott az oklevelekkel foglalkozók előtt oly jól ismert formula. Az ilyen formulákhoz az oklevélgyártók mereven ragaszkodtak, annyira, hogy akárhányat vígan használnak még akkor is, a mikor a létező állapotoknak már nem felelnek meg. Tehát ha változik egy for-