Századok – 1913
Tárcza - Vegyes közlések - 716
716 tárcza. kerestünk egy más Ferenczet a családfán, bűnbaknak, de nem lehetett találni. Az a különös a dologban, hogy épen azon időben, midőn ezen Ferenczet Jakussich János emberei valahol — Pruszka közelében talán — megölték, ugyanakkor emelte őt a királyi kegy grófi rangra, csak 8 hónappal előbb. Ha igaz ; mondhatjuk, mert nem tudjuk, a kettő közt melyik a való. Idősebb Károly grófról nem említi a monographus, hogy a XIX. század első évtizedeiben úri házában, tudósok, művészek sűrűn látott vendégek voltak, gyakran hosszú időre, hónapokra telepedtek oda; olykor szellemi versengések alkalmat nyújtottak a háziúrnak az erőket mérlegelni, s akadt olyan is, a ki kiváló szellem hírével érkezett Ghymesre, de néhány hónap múlva hitelvesztetten távozott onnét, a súlyos kritikától kiüldözve. A XIX-ik század első tizedeiben a társadalom, habár a finomabb műveltség alapja német volt, de a haza érdekében előre tört ; nevezett legidősebb Károly gróf mint modern gondolkozású hazafi, egyike volt az elsők közül, a kik a czukorgyártást felkarolták, igaz, hogy a nagy gyári épülethez az ősi vár is kénytelen volt anyagot adni, de hát akkor az ósdi világ csak imént omlott volt össze, annak emlékei tehát még nem bírtak azon patinával, melyet ma a pietás nyújt, s Károly gróf 1781-nek szülöttje, Voltaire híve volt ; a határozott haladás embere, nagy művészbarát, maga is szenvedélyes festő, a ki festőket is gyakran látott magánál, jelesen Schnorr von Carolsfeld neve jut eszünkbe hamarjában, e mellett azonban nagy hippologus, mint a nagy Széchényi, szenvedélyes lovas és vadász és fölötte finom, szellemes társalgó volt. Mint a »Honderű« kortársa, ő is sok csalódást tapasztalt, élete alkonyán belefáradva, mondjuk mintegy 75 éves korában egyetlen fiának adá át az uradalmat s Prágába vonult. Ismerjük sírját Ghymesen, de ha nem csalódunk, Prágában halt meg. Fiáról, Károlyról, szerző mint pályafutásában »punctum saliens« a mouflon telepítését örökíti meg ; feljegyezhette volna mindazonáltal, hogy ő az 1848 előtt és utáni anyagi csapások, a czukorgyár, parquettgyár stb. vállalatok s az általános kedvezőtlen anyagi helyzet által nagyon hanyatlott vagyont nagy mértékben gyarapította, folyton akvirált és fáradhatatlanul oda törekedett, hogy a szép vagyont képviselő hitbizományt egy rokonára »in sexto gradu consanguineitatis« átszármaztathassa. Nagy műveltségét, klasszikus latinitását, mellyel nem egyszer a katholikus papság ifjabb nemzedékét zavarba hozta, szintén felemlíthette volna ; nyolcz nyelvet beszélt, kedvencz szakmái a geographia és a zoologia voltak ; főbb olvasmányai utazások leírása és az állattan, ezzel kapcsolatosan minden, a mi a vadászat körébe tartozott ; ennek ő volt tudományos szempontból véve határozottan hazánkban nagymestere ; a portugál nyelvet csak azért tanulta meg, hogy a nagyhírű portugál útleírásokat