Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

708 tárcza. fekszik, helyette Szelezsén értendő, a mely ott fekszik Szentmárton, Marót s Ghymes szomszédságában. Az 1443-tól 1461-ig Szelcsényi (így !) Gáspár mondatik Ghymesvár várnagyának. Valószínűbbnek tartjuk, hogy ez is Szelesényi volt, a Szelcséniek kevés tagból állottak, Gáspár névvel eddig nem találkoztunk ; a Szelesényieknél, úgy látszik, hogy ez kedvelt keresztnév, még a XVI-ik században is találunk Szelesényi Gáspárt, barsvármegyei alispánt (lásd 192. lap). A 197-ik lapon azt írja szerző, hogy 1478-ban a király Forgách Péternek, János fiának többi közt Kis-Szelcsén egy részét, 1482-ben pedig Nagyëz&lcsént (így!) adományozza. Ez minden tekintetben hiba. Szelcsin Jsoha és sehol nem neveztetett a »Nagy« jelzővel. Forgáchnak ç/'dig azért nem adhatta a király, mert mások kezén volt. Világos, hogy az adat a két Szelesénvre vonatkozik, csakhogy ez esetben is rosszúl van közölve, mert Nagy-Szelesényt az egészet nem adományozhatta el a király, mert annak tekintélyes része folyton a Szelesényi-család kezén volt, még kétszáz évnél is tovább. Az olvasó kedvéért kijelentjük, hogy Bars vármegyében, a két szomszédos faluban Nagy- és Kis-Szelezsényben régtől fogva bírt ilyen nevű család, egész a XVIII-ik század közepéig. A Nyitravölgyben pedig Szolcsányban (a régi Zeichen vagy Szelesén) a Zelchén-i család bírt, de fiágon még a XV-ik században magvaszakadt. Van egy kis falu szintén a Nyitravölgyben, melynek neve Szolcsánka, de ez sohasem tartozott a fentebbi érdeksphaerába. Utoljára kísért ezen -fatális két helynév 1660-ban, ekkor ismét a Szelcsényi névvel találkozunk. Ezen évben Forgách Ádámnak, a Feldmarschallnak egy hűtlen gazdatisztje volt, ennek neve, a szerző szerint, Szelcsényi János. Minthogy a régi Szelcsényiek már majdnem kétszáz év előtt kihaltak volt, ezen adatot el nem fogadhatjuk. Ezután öt évvel, 1665 márczius 4-én, a király gróf Rákóczi Pál országbíró és mások közbenjárására, Szolcsányi Mártont, szepesi kanonokot és általa Kralowich Duvrany Jánost, nemkülönben Hadczowicz Jánost, Györgyöt és Istvánt, mindannyi Szolchányit, továbbá Tapolchany Mártont és Nyitray Mártont atyafiakat (fratres consobrinos suos) a statu et conditione ignobili kiveszi és megnemesíti és czímerrel megadományozza. Minthogy ezen nemtelen családbelieket Szolchányaknak nevezték, bizonyára azon hűtlen gazdatiszt is így nevezi vala magát, ha azok rokonságából való. Ez időben a helység is már rég nem Zeichen, hanem Szolcsány nevet viselt. A Szelesényi-család azonban még fennállott, tehát több mint valószínű, hogy az e-betű ismét c-nek vétetett, mint a hogy a mű lapjain, gyakran találtuk s a hűtlen sáfár nem a kihalt Szelcséniekből származott, hanem Szelesényi volt.