Századok – 1913

Értekezések - DR. MISKOLCZY ISTVÁN: Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében - 656

658 DB. MISKOLCZY ISTVÁN. Világos mindebből, hogy az új püspök kinevezésének elhalasztásával csak Bajtay elejtését akarták elérni. A kanczellária a felterjesztésre adott véleményében elismerte Batthyány kiváló érdemeit, hogy a katholikus ügy igen sokat köszönhet rövid erdélyi működésének, hangoztatta, hogy a többi jelölt is érdemes férfiú. Bajtayról kiemelte, hogy előbb rendjének főnöke volt, kiváló tudós, a kiben megvannak a püspökben megkívánható tulajdonságok és a ki József főherczeg nevelésével is érdemet szerzett. Bíró Jánost is érdemesnek találta. Kemény neokonvertita, Erdélyben első egyházi férfiú a mágnás rendből, s ötödik éve plébános. Szálpek Mátyásnál kiemelte, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot. Gyermekkorától Erdélyben nevelkedett, tanulmányait kitűnően végezte, s plébános, kanonok, majd fehérvári prépost lett. Jártas az erdélyi jogban és egyházjogban, s ismeri az egész erdélyi klérust. Minthogy őt kivánja a nép, őt ajánlja a gubernium, a kanczellária arra kérte a királynét, hogy a 4000 frt jövedelem mellett hagyja meg neki a nagyváradi prépostságot is.1 A királyné azonban nem teljesítette ezt a kérést, hanem a 4-ik helyen jelölt Bajtayt nevezte ki erdélyi püspökké. E kinevezésre — miként a királyné írta a guberniumnak — Bajtay részint a vallási téren szerzett érdemeivel, részint a királyi herczeg buzgó oktatásával szolgált rá.2 A királyné még ugyanazon a napon (okt. 5.) a pápához is felterjesztette a kinevezést megerősítés végett, s Bajtay érdemeit felsorolva és hivatkozva a püspökség szerény jövedelmére, kérte, hogy megerősítése gratis történjék.3 Bajtay elsősorban rendtársaival tudatta a kitüntetést, mely őt, s személyében a rendet érte. Orosz Zsigmondhoz írt levelében kijelentette, hogy egész életében arra fog törekedni, hogy a királyné határtalan jóságáért kimutathassa háláját.4 Cörver János br. rendtársát pedig felkérte, hogy tudassa a rendfőnökkel, Tapolcsányi Gergelylyel püspökké való kineveztetését, mert maga nem tudja, hogy a rendfőnök merre tartózkodik. E mellett arra kérte barátját, — s ez szép világot vet jelle-1 Orsz. lvt. (E. k. o.) 1760. 503. sz. 2 »praeclara quae in Aula nostra Serenissinio Principi, Primogenito nostro dilectissimo praestitit obsequia etc.« Erd. kanc. lvt. 1760. 499. sz. 3 »ipsam vero Confirmationis Bullám absque Annatae vei Taxae cuiuspiam solutione eidem ex ratione exiguorum Episcopatus istius Proventuum concedere dignetur.« Erd. kancz. a. 1760. 502. sz. 4 Kegyesr. közp. lvt. (1760 okt. 7. kelt.)