Századok – 1913
Tárcza - Hivatalos értesítő - 640
HITELES HELYEINK EREDETE ÉS JELENTŐSÉGE. 649» a bírói bizonyításból. Előttük hajtották végre az istenítéleteket és tették le az esküt.1 A peres feleket a káptalan elé a poroszló vezette és régebben bizonyára ő tanúsította az istenítélet lefolyását, míg utóbb a káptalanok írásbeli bizonyítványt adtak ki.2 Az írásbeliség elterjedésével a káptalanok és egyéb egyházi testületek nagy tekintélyükkel, melyet az imént említett szerep még növelt, szinte kínálkoztak arra, hogy pecsétjükkel bizonyítsanak. III. Sándor pápa egy decretaleja (1159—1181) csak oly okleveleknek tulajdonít egyházi törvényszék előtt bizonyító erőt, melyeket manus publica írt, vagy a melyeken sigillum authenticum van.3 Ha nem is ismerünk Magyarországra vonatkozó oly intézkedést, mint a minő IX. Gergelyé volt Angliával szemben, mely 1237-ben egyszerre elterjesztette ott az egyházi hiteles pecsétet,4 azt hiszszük, a XI 11-ik század elején Magyarországon amúgy is nagyhatalmú pápai kúria felfogása az egyházi törvényszék előtti bizonyításról nem csekély befolyást gyakorolt arra, hogy hazánkban is authenticus pecséttel élnek az egyházi testületek ebben a korban. Pecsétjükkel zárták le a tüzesvaspróbánál a begöngyölített kezet,5 pecsétjükkel bizonyították a próba lefolyását. A káptalani pecsét, a káptalani oklevél bizonyításával más esetekben is éltek, főleg a kisebbrangú bírák, kik egyrészt maguk vagy írástudás vagy pecsét hiányában nem állíthattak ki oklevelet, másrészt azonban a poroszló tanúságával, a szóbeli bizonyítással már nem érhették be. A közvetítő bíró és káptalan között ez esetekben is a poroszló volt. A váradi registrum több oly esetet őrzött meg számunkra, melyben a bíró a poroszlót a káptalan elé küldi, hogy mondja el a per lefolyását, illetőleg eredményét és kérjen róla oklevelet, hogy a per feledésbe ne menjen, hanem a káptalan bizonyságára támaszkodhassék.6 Természetesen első sorban a feleknek állott érdekében, hogy a per lefolyásáról oklevelük legyen. Azért a poroszlón kivűl ők is megjelennek a káptalan előtt a vallomás igazolására.7 Mint említettük bíróságon kivűl is történtek jogcselekmények a poroszló előtt, melyeket ő bizonyított. Ha a bírósági eljárásban szükség volt a hitelét vesztett poroszló mellett a káptalanok és konventek okleveleire, még nagyobb szükség lehetett azokra magánszemélyek között lefolyó jogügyleteknél, melyeknél 1 Colom. Deer. I. 22. Pami. I. 621. Reg. Varad. 358. ; Knauz I. 85. Fejér. II. 219. 2 Pann. I. 621. Regestr. Várad, 358 c. 3 Redlich i. m. 111. 4 U. o. 6 Hajnik, A magyar bírósági szervezet. 258. 6 Reg. Var. : 1., 32., 97., 51., 103., 376. 7 Knauz, I. 241.
