Századok – 1913

Történeti irodalom - Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága a mohácsi vésztől Báthori Istvánig. Ism. Zsinka Ferencz 617

616 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 618 tévedését igazítja helyre, a melyek átmentek a történetirodalomba : az egyik Szilágyinak arra az állítására vonatkozik, hogy az 1557. tordai gyűlés rendelkezése a kálvinistákra is kiterjeszti a vallásgyakorlat szabadságát ; a törvény szövegéből ily irányú rendelkezés sehol ki nem olvasható ; a másik a vásárhelyi apáczákról szól, a kikről azt rendeli a gyűlés, hogy maradjanak meg saját lakóhelyükön. Szilágyi a szövegben előforduló moniales szót tévedésből barátoknak fordította. A kálvinista vallás Erdélyben későbben kezd erőre kapni, mint Magyarországon, azonban minden akadály ellenére is hamarosan diadalra jut. Küzdelmének egyes határállomásait a Kolozsváron tartott »nemzeti zsinat« s az 1558. tordai országgyűlés határozata, majd Dávid és Heltai áttérése, Blandrata pártfoglalása, az 1564-iki segesvári gyűlés rendelkezése s végül az ugyanezen évben megtartott tordai gyűlés végzései jelzik. A kálvinismus elismertetésével egyidőben egy új felekezet támad s kezd harezot létéért : az unitarismus. A meglevők a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeznek megakadályozni előnyomulását. E tekintetben különben nem volt kivétel a katholikus vallás sem, a melylyel szemben szintúgy gyakorolták a türelmetlenséget a hatalmon levő protestáns felekezetek, mint az unitarismussal, ez utóbbival azonban hasztalan, mert a megindúlt disputák, irodalmi küzdelmek g,z unitarismusnak adták a diadalt. János Zsigmondban hatalmas pártfogójuk akadt ; jelen volt az 1569-ben Váradon tartott nagy dispután is és tekintélyével hozzájárúlt az unitáriusok győzelméhez. Az 1570. medgyesi gyűlés az unitarismus ellen kel ki. Mindamellett azonban nem kellett már sokáig várni az unitáriusoknak a vallásszabadságra : 1571 elején törvénybe iktatták a meglevő vallások (kathol., reform., evang., unitárius) szabadságát. Még egy felekezetről emlékezik meg a dolgozat : a görög keleti egyházról. A mit erről mond, az az értekezésnek a legbecsesebb része. A görög keletiek áttérítésével kezdettől fogva nem sokat törődtek a hatóságok, mert áttérítésük anyagi haszonnal nem járt, u. i. az erdélyi oláhok nem tizedet fizettek az egyháznak, hanem ötvenedet. Görög keleti püspökség Erdély területén egész 1494-ig nem volt, de még ekkor is a havasalföldi vajda gyakorolta a legfőbb egyházi fensőséget. Egyházi szervezetet sem lehet a XV. sz. végéig találni Erdély területén. Az oláhok reformálására az erdélyi reformátorok már nagyon korán gondoltak. E czélt szolgálták evangélikus részről Luther kátéjának görögre fordítása, a mely az első oláh nyelvű könyv volt Magyarországon, majd az újtestamentumnak áttétele görög nyelvre. A lutheránus szászok azonban tovább mentek, mint kellett volna, mert az áttért községekben a német nyelvet akarták egyházi nyelvvé tenni. Több eredményt