Századok – 1913

Történeti irodalom - Jickeli; Otto Fritz: Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung. Ism. Kováts Ferencz 608

TÖRTÉNETI IRODALOM. , 609 (a latin nyelv tökéletlen birása daczára) az eredeti források tanulmányozásába fogott. Vizsgálatainak eredménye a régi írókéitól merőben eltért, s ezért szerző a tervezett történelmi bevezetést a munka első részéül kibővítette. Nem akarom kikezdésről kikezdésre követni szerző fejtegetéseit és czélszerűnek tartom, hogy csak ott alkalmazzam a kritikát, a hol szerző a leghatározottabban állítja fel és legaprőlékosabban fejti ki »eredeti« nézeteit. E nézeteket a történeti rész II. fejezetében (15. és k. 1.) találjuk. Miután az I. fejezetben kifejtette, hogy az Erdélybe letelepülő szászok mily természeti és társadalmi létköriilménveket találtak volt (9—11. 1.), a II. fejezetben azon korszak ecsetelésével foglalkozik, a melyről bőségesebb forrásadattal rendelkezünk, t. i. a középkor utolsó szakával, Nagy Lajos korától 1526-ig. A szászok létkörülményei : egyrészt földkincsekben gazdag, termékeny talaj, a mely különösen az ipari tevékenység felvirágzásának kedvezett, s másrészt meglehetősen messzire köröskörűi alacsony kulturfokon álló szomszédság, a mely ezen ipari termékeket szívesen és nagy arányokban volt képes fogyasztani. így mindenekelőtt a szász ipar fejlődött ki. Ennek, szerző szerint, két érvényesülési mezeje volt : 1. Erdély, Magyarország, Moldva és Havasalföld alacsonyrendű földmíves lakosságának szükségletét elégítette ki, a mennyiben a lakosság saját termelése e szükségletet el nem látta, ez tehát »olcsó« ipari czikkek kapitalisztikus tömegtermelése« volt ; 2. a jómódú néposztályok (nemesség, moldvai és havasalföldi fejedelmek, részben a magyar királyi udvar) szükségletét elégítette ki, vagyis »magas értékű termékeket gyártott megrendelésre (Kundenproduktion).« A szász ipar, Jickeli szerint, tényleg mindkét irányban fejlődött, »persze (!) belterjesebben az elsőben«, így aztán a kereskedelem első feladata a tömegtermékek eladása volt a földmíves népesség körében. Miután még a terménygazdaság uralkodott, a vevők a tömegárúkat javarészt mezőgazdasági nyerstermékekkel, különösen állatokkal fizették meg. Az ekképen beszerzett javak Erdélyben mindenütt (!!) elegendő mennyiségben voltak, s így azokat, a mennyiben ipari feldolgozás anyagáúl nem szolgáltak, nyugat jelé kellett szállítani. A kereskedelem ezzel két új feladathoz jutott : 1. ipari nyersanyagbeszerzéshez és 2. nyugaton mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedéshez. Ott, nyugaton, keletkezett végül a kereskedelem negyedik és utolsó feladata. A kereskedők az említett nyerstermények eladása alkalmával a nyugati piaczokon magasértékű, Erdélyben elő nem állítható árúkat szereztek be, s azokat a szász piacz jómódú és magasrangú vevőinek adták el. A szakember gyanúját mindenekelőtt az az állítás kelti fel, hogy az erdélyi szászok ipara ebben a korszakban (!) részben kapi-SZÁZADOK. 1913. VIII. FÜZET. 39 J