Századok – 1913

Értekezések - FEHÉR GÉZA: Atelkuzu területe és neve - 577

586 FEHÉR GÉZA. nek tévesen egybe.

1 E ßovvi-t fordítja Banduri collis-nak; a harmadik alkatrész pedig nga% = prag = limen. Schlőzer2

nem fogadja el Banduri magyarázatát. Szerinte két alkatrészre kell a szót bontani : az első rész az ostrow = sziget szó adjectivuma : ostrownoj = szigetes, a második a szláv prag, orosz porog [noport3 die Schwelle ; Geogv. rn pl. die Stromschnellen, pl. eine Beibe Klippen, pl. (imFlusse)]. Az 'OoTQoßtsvL 8-ját »muss sogleich nicht wie ein Vocal, sondern wie ein w gelesen werden«. így 'OoTQoßovvLizQixx = ostrownij prag = insularis cataracta. Ugyanő már a másik sellő szláv nevét is igyekszik magyarázni : Bovlviixod % = wolnennoj prag = cataracta íluctibus vexata (Schöttgen szerint e szóban a cseh wolny = expeditus van). Thunmann4

a rósz nevek magyarázatát is megkísérli s eredetüket a skandinávban keresi. A két rósz név : BaçovyÔQOç és OvlßoQaL utóhangja azonos, t. i. fors, melyről a következőket mondja: »Eors ist ein sehr altes skandinawisclies Wort. Ottar, der die Thaten Olofs des heil, besang, brauchte schon um 1017 dieses Wort. (Sturlef. Heimskr. T. I. p. 399.) Der Name des Wasserfalles in der Rom »Elfwe in Norwegen (Sarpfors) war noch älter«. Az Ovlßoooi5 helyes olvasása Thunmann szerint Hulforsi, mely megfelel a norvég ,Hulmfors'-nak. Az »m« hang eltűnését úgy magyarázza, hogy a görög a hangzás rokonságánál fogva gyakran váltakozik ,^c-val, sőt, lia ,ßl elé kerül, gyakran egészen el is marad. Felemlíti ez állítása bizonyítására, hogy Hamdan arab emir nevét Konstantinos XaßSaqnak, míg folytatója Xccf/ßdccg-nak írja.6 (Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a második (XapßSccg) formában a felvétele csak arra való, hogy a ,ßl explosiva-hangértékét megóvja, a mely ,ßl egyébként e ,korban már a megfelelő spiráns hang ,v' jelölésére szolgál. így találjuk a Konstantinosnál előfordúló xex szót Laonikos Khalkokondyles műve czímében 1 V. ö. Slawisches Etymologisches Wörterbuch von Erich Bernecker Heidelberg. 1908. Lief. 2—6. 101.1. bùnina skr. ,Mist, Dünger' ; bùnïste, bùnjiste ,Misthaufen, Dungerhaufen', bg. bùniste ds. ~ Wohl aus it. buina, ,Ochsenmist, Dünger' (oder aus ngr. ßouviu ds ?) ; Verfeit M. E. W. 24. der an ngr. ßouvö ,Berg' denkt.« 2 Schlőzer : Allgemeine Nordische Geschichte. Halle, 1771. 526—528. 3 MakaroÉf, Engelhardt u. Scherer : Dictionnaire russisch-deutsch St. Petersburg, 1911. 611. 4 Thunmann : Untersuchungen etc. 386. 1. y) jz. 5 Thunmann: Unters. 386—387. 1. 6 Thunmann : Unters. 387. 1. u) jz.