Századok – 1913

Tárcza - ga.: Eltünt Kossuth-érmék 57

TÁRCZA. 57 Terhe alatt bőgve csendesen léptete, a mely úton Isten angyala vezette. Már a hit szekerit egy kanczaló rántja, a konty alatt nagy haj s rövid elme hajtja. Viszi, de nem tudja, gyeplőt asszony tartja, szedjétek lőcseit, szegét, — porrá rontja. Megemlíthető, hogy Illésy János kutatásai szerint a Nova Transylvanica szerzője Széchenyi György esztergomi kanónok, a későbbi esztergomi érsek volt.1

L. ELTŰNT KOSSUTH-ÉRMEK. A kiegyezés előtti utolsó forradalmi próbálkozás Nedeczky István, Almássy Pál és még néhány forró vérű, de messze nem látó hazafi nevéhez fűződik. A hadbíróság 1865. márcziusában oly oktalan szigorúsággal ítélkezett felettük, hogy a teljesen szervezetlen és minden tekintetben jelentéktelen készülődés lármás elnyomásával csaknem újabb, a kormányra veszedelmesebb mozgolódást támasztott. Nedeczky Istvánék kísérletét még nem tisztázta a történetírás. Meg nem állapítható, hogy mit terveztek Kossuth Lajos hozzájárulásával és mit Kossuth Lajos hozzájárulása nélkül, de az ő nevében. Ezeket a dolgokat vizsálgatva, néhány olyan mozzanatra akadtam, amelyek azt a látszatot keltik, hogy Nedeczkyék elfogatásával korántsem ért véget az a tervezgetés, amely valamelyik idegen nagyhatalmasság segélyével remélte a magyarságot ismét fegyverbe állítani. Bismarcknak a minket illető titkos intézkedéseiből is tudunk már annyit, hogy nem épen rajta mult, hogy a porosz—osztrák háborút nem kísérte valamelyes magyar belső mozgalom. Nem tudtam megállapítani, hogy az alábbi kis episod, amelyet Pehovits Ágoston megbízható naplója alapján beszélek el, milyen összefüggésben van a Nedeczky-féle mozgolódással, Bismarck terveivel (tárgyalásai a háború kitörése előtt Komáromy Györgygyei), és Kossuth Lajossal, a ki, emlékirataiból úgy látszik, távol állott a háború előtti mozgalmaktól. A bécsi kormánynak 1866 tavaszán már ismét biztos értesülései voltak, hogy egyik-másik megyében valami titkos készülődés észlelhető. De ezeknek sem az eredetével, sem a czéljával, sem a súlyával nem voltak tisztában. Báró Sennyey Pál főtárnokmester kapta azt a magasabb megbízást, hogy lehetőleg csendben járjon a dolog végére. A főtárnokmester, jól ismervén a viszonyokat és az ország hangulatát, a hír 1 Illésy I. : i. dolg. Magy. Könyvszemle. 1891. 231. 1.