Századok – 1913

Történeti irodalom - Zorányi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Ism. Pokoly József 545

546 TÖRTÉNETI IRODALOM. apológiájának censura alá bocsátását a zsinat első napja helyett a másodikra teszi. (V. ö. Lampe-Ember 402—403. 1.) A Geleji által készített Agendának 1648 utáni sorsáról csak egyszer van szerinte említés, t. i. a kánonos könyv befejezésében, holott ő maga is hivatkozik a Válság titka III. kötetének előszavára, a hol szintén megemlékezik Geleji erről a művéről (183., 187. 1.). Az ünnepek megülésének emberi eredete hangsúlyozását, Maresius egy adatára hivatkozva (187. 1.), a kánonokon végbement censura eredményének gondolja. Pedig ő is idézi az 1646. évi zsinat végzését az »eredetinek látszó« szerkezet szerint és idézi, bár épen az idevonatkozó fontos befejező mondat elhagyásával a szatmárnémeti zsinatnak Geleji által szerkesztett IX. articulusát, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a ref. egyház nem vitatta az ünnepek isteni eredetét. A 260. lapon azt állítja, hogy Comeniusnak »Ad fratres presbvterianos« cz. műve nem zavarta meg a szerző és Medgyesi Pál közötti összhangot és bár emez állítását sem ekkor, sem később semmivel sem igazolja, mégis egészen apodictice fűzi a maga megjegyzéséhez ezt az ítéletet : »téved tehát Szinyei Gerzson« etc. Hogy a szerző igyekezett művében a külföldi vonatkozásokat is feltüntetni, erről művének 1., 3., 14., 1-3. fejezetei tanúskodnak. Míg a kérdésnek a hazai viszonyok között való elhelyezkedését, az egész műben szétszórtan előforduló megjegyzésektől eltekintve, a munka 2. fejezete van hivatva feltüntetni. A szerző ügyszeretete, tárgya iránt való lelkesedése ép oly kevéssé szorul igazolásra, mint ténybeli adatainak pontossága. Sőt épen ezen a ponton követi el Zoványi, mint tudományos történelemíró, a legnagyobb hibát, mikor érzelmeinek árjától elragadtatva, szinte képtelenné lesz a tárgyilagos ítéletre. Kedvencz alakjai, a puritanismus zászlóvivői : a haladás, a felvilágosultság, az önzetlen s eszményi lelkesedés úttörő bajnokai. A puritánusok ellenfelei: conservativ, a hatalomhoz ragaszkodó, önző és szűkkeblű, sőt nem egyszer rosszhiszemű és tudatlan emberek. És ebben a kettős kategóriában nincs csak egyetlen kivétel sem. A kik ismerik Zoványinak korábbi munkáit, azok jól tudják, hogy azok szerzője általában minden a fejlődést s haladást képviselő eszmének s ez eszme harczosainak rendíthetetlen barátja. A szabadelvű haladást s ennek zászlóvivőit mindig valósággal glorifikálja. E tekintetben épen olyan következetes önmagához, mint ahhoz az értékelési módjához, hogy a mult minden eseményének, minden szereplőjének tárgyi és erkölcsi becsét a jelenkor szemüvegén keresztül nézi és osztályozza. Ha azonban a jelen esetben a most ismertetett műnél is csak cz 'к a szempontok érvényesültek volna, bizonyára Zoványi tudott volna találni valami méltányolni valót az ú. n. conservativ irányzaton