Századok – 1913

Történeti irodalom - Szekfü Gyula: Serviensek és familiarisok. Ism. Hóman Bálint 540

TÖRTÉNETI IRODALOM. 543 serviensek sohasem alkottak egységes, pontosan megkülönböztethető társadalmi osztályt, noha eredményei egvtől-egyig ellentmondanak ily következtetélinek, mégis oda irányúi legfőbb törekvése, hogy egy egységes familiarisi osztály, egy a nemesi és jobbágyi osztálytól közjogilag is különálló társadalmi osztály létezését bebizonyítsa. E czél érdekében történik, hogy nem hangsúlyozza kellőképen a nemes és nem nemes familiárisok közti különbséget, akiket egy társadalmi osztály tagjaiként tüntet fel. Ezért igyekszik bebizonyítani, hogy az úrnak törvénykezési hatósága volt a nemes familiárisok felett, ezért igyekszik a törvényekbe a familiárisok közjogi különállását igazoló intentiókat belemagyarázni s e czél szolgálatában feketíti be Verbőczit, mint a ki meghamisítva a tényeket, czélzatosan és tudatosan hallgatna a nemesektől különálló familiárisokról. A valóság ezzel szemben az, hogy a nemes és nem nemes familiárisok társadalmilag sohasem olvadtak, de nem is olvadhattak össze. A magasabb tisztet viselő, úri szolgálatba állt nemes familiaris ép úgy nem tekinthető a szolgai sorban levő nem nemes familiarissal egy társadalmi osztály tagjának, miként ma sem fogja senki egy kalap alá venni a jószágigazgatót vagv gazdatisztet a botos ispánnal vagy kisbéressel. Jogilag a nem nemes familiaris a jobbágvgyal esett egy beszámítás alá, mint ez Verbőcziből is kitűnik (III. 26., 27. е.), a nemes familiaris pedig, bárhogy forgatjuk is a dolgot, ugyanazon törvény alá tartozott, mint más nemesek. A törvényhozás megemlékezik a familiaris viszonyról, mint létező s elismert magánjogi kapcsolatról, de kiemeli ennek szerződéses jellegét, a mely a nemesi kiváltságok rövidülését nem vonja maga után. Az 1298 : XXXIII. t.-cz. kifejezetten »sua spontanea voluntate« szolgálatba lépő nemesekről szól, súlyos büntetéssel sújtván, a ki erre valakit kényszerít. (Kovachich : Svlloge. I. 38—39. 1.) Mátyás 1467-iki decretuma a nemesek s mások dica fizetéséről szólva, elmondja, hogy kik a »nobiles regni«. E szerint a kinek kiváltsága van a nemességről, »sive sub regio, sive sub ecclesiis, sive sub quaecunque alia iurisdictione degant« kétségtelen nemesek, de nem azok a nobiles castrenses, a praedialisták v. egyházi nemesek, vagyis a kiknek nincs királyi nemeslevelük (Kovachich 190. Idézve Szekfü 67. 1.). Más szóval nemes, a ki ezt személyére nézve bizonyítani tudja, tekintet nélkül magánjogi kapcsolataira. Azok az adatok, a melyeket a familiárisok különleges adózási viszonyaira hoz fel (65—67. 1.), azt bizonyítják, hogy a nemes familiárisok teljesen azonos beszámítás alá estek más vagyontalan, egytelkes nemesekkel. Nem a familiaritás, hanem a vagyoni képtelenség mentesítette őket a dica fizetése alól. Az 1478 : IV. t.-cz. szövegét nem találom homályosnak (66. 1.) ; nem adóztatják e