Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 461

TÖRTÉNETI IRODALOM. 485 pontból kiinduló ismertetését tűzte ki czéljáúl. A nagy gyűjteményektől távol lakó szakembernek igen sokszor lehetetlen volt egyes nehezebben hozzáférhető dolgozatokhoz hozzájutnia. Ebből a szempontból az Endrődi összeállította gyűjtemény is nagyon becses. Endrődi e füzetben a Petőfi-irodalomnak egyik leghézagpótlóbb munkáját adta közre. »Magában foglalja t. i. ez a kötet kritikai és bibliographiai pontossággal mindazt, a mi a nagy költő rövid életideje alatt tőle és róla az egykorú magyar lapokban megjelent 1842 máj. 22-től 1849 julius 31-ig.« A gyűjtemény testes kötetnyi és feleslegessé teszi 42 hírlapnak és folyóiratnak átkutatását, mert a Petőfire vonatkozó részeket összegyjütve, szószerint közölte. Csak valamelyes névjegyzéknek vagy tájékoztatónak a hiányát érezzük. Ugyancsak kiegészítendőnek vélnők a gyűjteményt az egykorú német hírlapok és folyóiratok vonatkozó adataival. Mindössze nem sok, a mi Petőfiről és Petőfitől éltében németül megjelelt, de van közöttük egy pár igen becses adat. A gyűjtemény azonban ígv is elsőrangú forrásmunka, a melyért Endrődit a legmelegebb elismerés és hála illeti meg. FOLYÓIRATSZEMLE. K. Vhlirz A Historische Zeitschrift utolsó számában (Bd. 111. S. 213.) foglalkozva Tomacic értekezésével, a melyben azt állítja, hogy Horvát-, Slavon- és Dalmátországok kapcsolata Magyarországgal nem hódítás, hanem szerződés útján (per pacta et conventa) jött létre, kifogásokat tesz a szerző érvelése ellen. Tomasic érvelését az 1108-ban Traunak adott oklevélre alapította ; ezt azonban Uhlirz nem tartja meggyőző érvnek és méltányolja azokat az ellenvetéseket, a melyeket K rácsonyi János a Századokban tett közzé. Elítéli azt a tudományos műbe nem illő eljárást is, hogy Tomasic értekezését politikai következtetésekkel zárja. Dr. Lukinich Imre : »Az erdélyi hódoltság és végvárai« cz. hoszszabb tanulmányában tárgyalja azon ellentétet, a mely az erdélyi udvar és a váradi pasa között keletkezett. Ez ellentét oka az volt, hogy a pasa a Piri-féle defter alapján akarta a felmerült határkérdést elintézni, a mit pedig kiindulási alapúi az erdélyiek nem fogadhattak el, mivel így elvesztették volna Kraszna, Közép- és Belső-Szolnok, Doboka és Hunyad vármegyék falvait egészen Gyaluig. Az erdélyi udvar minden törekvése hiábavaló volt, mivel Lipót nem igen támogatta kérésüket, a porta pedig mereven ragaszkodott a defterhez. Ügy Baló László, mint Rhédey Ferencz, majd pedig Daczó János követsége ez irányban sikertelen volt és a Nemes János által vezetett követség is csak annyi eredményt tudott elérni, hogy a porta a határkérdés elintézését közösen kiküldendő