Századok – 1913

Történeti irodalom - Emlékek; Egyháztörténelmi – a magyarországi hitújítás korából. III–VI. köt. Ism. Dr. Dőry Ferencz 449

TÖRTÉNET] IRODALOM. 451 római és pármai levéltárakból stb.) átvett közlések távolról sem pótolhatják. Igaz, hogy a szerkesztők maguk sem a teljesség igényeivel indították meg e kiadványt ; időnyerés czéljából egyelőre a már összegyűjtött anyagot akarták közrebocsátani (I. k. Előszó). De ha nincs is jogunk e részben őket a mulasztás vádjával illetni, legyen szabad magának a vállalatnak érdekében mint a jövőre vonatkozó kívánal' mat, azt ajánlani, hogy, mielőtt a kiadással tovább haladnának. . rendszeresen kutassák vagy kutattassák át a még kiaknázatlan gazdagabb levéltárakat, s az előkerülő anyagot pótkötetekben tegyék közzé. Ilyen rendszeres anyaggyűjtés nélkül e forráskiadvány, bármily értékes anyagot tartalmaz is s bármily jó szolgálatot tehet is a történetírásnak, kitűzött czélját nem fogja elérhetni. A kutatás rendszerességétől különböző kérdés a gyűjtött anyag megválogatása. Itt már döntő szerepe van az egyéni felfogásnak, melynek azonban legtöbbször számolnia kell a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel is. Az E gyliáztörténelmi emlékek szerkesztőit és kiadóját e tekintetben nem érheti a szűkkeblűség vádja, sőt mi jóval több daTabot közöltünk volna regesta alakjában vagy kivonatosan, mint a szerkesztők tették, néhányat pedig teljesen mellőztünk volna. Ily módon e kötetek hosszabb időszakot ölelhettek volna fel, s a nagy vállalat közelebb jutott volna a befejezéshez. A közlés módját illetőleg lényegesebb észrevételünk nincs. Csak elvétve tapasztaltunk apróbb tökéletlenségeket, melyek a szerkesztő simító keze alatt átcsúsztak. így a III. k. 132. számnál nincs_megjelölve, hol tette közzé Szilády Áron, a 149-nél, hogy honnét van közölve, a 242. számnál magyar regesta helyett latint találunk, a IV. k. 15. sz. levélnél hiányzik a szöveg, a IV. k. 61. sz. oklevelének regestája hibás, amennyiben az Izabella királynénak járó évi tizenkétezer forint helyett egyszerűen tizenkétezer forintot ír stb. Több helyen bántólag hat a regesztákban a tulajdonnevek írásmódjában mutatkozó következetlenség, pl. Maytheni Uriel és Majtényi Uriel (III. K. 13., 82., 119. 1.), Brodarics és Broderies István (III. 24., 56., 160., 170. 1.), Raniasi és Ramaszi Mátyás szebeni lelkész (IV. 296—298. 1.), stenicsnyáki vár és stenisnyáki vár (V. 149—150. 1.) ; Wese János lundi érsek (archiepiscopus Lundensis) egy helyen (III. 264. 1.) lundeni püspök-nek van írva stb. Mindezek azonban csekélységek. Egészben véve a fentiekben ismertetett három kötet értékes gyarapodását jelenti forráskiadványainknak, s mindenkor méltó emléke lesz a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztálya áldozatkészségének. DR. DÖRY FERENCZ. 29*