Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 435 a Gyuláról szóló mondathoz csatlakozik egy másik, a mely így szól : »Sacellum sancti Martini dedicatur«. Elemi szabály szerint ezt valamely hildesheimi kápolnára kellene értenünk. De a hildesheimi Márton-kápolnát csak röviddel Bernward püspök halála előtt, azaz 1022-ben szentelték fel.1 Ezenkivííl még talán a Mihály-monostor templomának valamely oldalkápolnájára lehetne gondolni, de ez a templom 1003-ban még nem is létezett. Valamely más hildesheimi templom oldalkápolnájára nem vonatkozhatik a tudósítás, különben a szerzetes azon templom nevét is hozzáírta volna. Egyébként figyelemre méltó dolog, hogy a sacellum kifejezést deminutivuma daczára épen az önálló Sz. Kereszt-kápolna jelölésére használják a hildesheimi kútfők,2

a mely egy ideig saját káptalannal rendelkezett 3

és a melynek megnevezéséhez egy későbbi oklevél a »templum« kifejezést is méltónak véli.4 Ezek után nem vonatkoztathatjuk többé Hildesheimre ezt a tudósítást. A meghatározásban tehát fontos, hogy egy magyarországi hírhez van hozzácsatolva. Tudjuk, mily nagy szerepet juttatott Sz. István vallásossága Sz. Mártonnak a magyarországi nagy átalakulások idejében. Ismerjük a király háláját is. A } annonhalmi monostor, a melynek védőszentje épen Sz. Márton volt. az egész somogymegyei tizedet kapta. Két, e tekintetben kifogástalan kútfő, a kisebb István-legenda 5

és Imre legendája,6

bizonyítja, hogy a király templomot is építtetett a monostornak. E templom felszenteléséről szól a pannonhalmi oklevél postscriptuma is. Mint a 2. függelékben kimutatjuk, ez a fölszentelés 1002 és 1007 végső határok között történt.7 Az első magyar templom felszenteléséről lévén szó, valószínű, hogy épen ezzel az eseménynyel kapcsolatosan jutottak el a külföldre tudósítások Magyarország belviszonyairól. Erre kell vonatkoznia a hildesheimi tudósításnak is. Szem előtt kell ugyan tartanunk, hogy ilyen formában, a hogy ma olvassuk, tulaj donképen nem szabad azt a mondatot másra, mint hildesheimi kápolnára vonatkoztatni, de ebben az esetben nem fér kétség hozzá, hogy nem ilyenről szól. Azt sem szabad el-1 M. G. SS. IV., 780. 2 Janicke, Urkundenbuch des Hochstifts Hildesheim I., 27 ; M. G. SS. IV., 7623 : »Sacellum etiam splendidum valde . . . : ugyanott, 76221 ; ugyanott, 78047

; Ann. Hildesh. ad 996. 3 Janicke, id. h., 27. 4 Ugyanott, 223. 6 Font. dorn. I., 4. 1. 6 Ugyanott, 131. 1. 7 V. ö. alább 446. 1. 28*