Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 431 Ezen életrajz alapján készült 1083 után, de talán még a XT. században egv szűkebb értelemben vett, az istentisztelet igényeinek megfelelő legenda. Ez a legenda minor, a mely az úgynevezett eorsendonki kéziratban maradt ránk. A Walter-legendát ezenkivűl a nemzeti krónika szerzője is használta. Belőle merítette a pogány lázadásról való beható tudósítását, a mely avatottsága által mindig feltűnt. De egy nem is ez időbe tartozó mondával kavarta össze a legenda elbeszélését és bizonyos fokig hasznavehetetlenné tette. Egy, a csanádi székesegyház káptalana és a monostor között a Gellért-ereklye fölött kitört vitából kifolyólag Gellértnek Pestről Csanádra való átszállítását illetőleg különböző hagyomány fejlődött. A nagyobb legenda a monostor igényeit szolgáló hagyományt követi. A nagyobb legendát a főforrás és a későbbi átdolgozások felhasználásával egy csanádi szerzetes szerkesztette 1381 és 1421 között. Ezt valószínűleg 1421-ben újonnan átdolgozták a velenczei Sz. György monostorban ezen monostor hagyománya alapján. Ebben a formában maradt fenn a nagyobb legenda a bécsi udvari könyvtár kéziratában. A nevezett különböző források a nagyobb legenda compilatiójában a következőkép érvényesülnek : Az 1—3-ik fejezet a velenczei átdolgozó képzeletének szüleménye. A 4—8-ik fejezet a Walter-legenda egyik része, de a velenczei átdolgozó az elején erősen változtatta. Minél inkább háttérbe lépnek a Gellért régebbi tartózkodási helyéhez való vonatkozások, annál kevésbbé van elrontva az eredeti szöveg. A 9-ik fejezet első része, még beleértve : »... filii sui Hemerici ducis magistruin . . .« a főforrásból származik. Ettől a mondattól kezdve : »tumultum populi fugiens« etc. . . a kisebb legenda szövegével van dolgunk. A 9-ik fejezet legendáris vége ismeretlen származású. A »sanctus« jelző arra vall, hogy nem a Walter-legendából került a nagvobba. A fontos 10-ik fejezet (Ajtony legyőzetése) egészen a főforrásból való. A 11. fejezet első mondata erősen hasonlít a kisebb legenda szövegéhez. Ezenkivűl a »beatus« jelző Sz. István neve mellett is jelzi, hogy nem a Walter-legendából származik. Az első mondattól eltekintve, az egész 11. fejezet a főforrásból van merítve. A 12-ik fejezet egészen a Walter-legenda része. Ez a három fejezet, a 10-ik, 11-ik és 12-ik, a nagyobb legenda legfontosabb része.