Századok – 1913
Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: A magyar irodalom története 1900-ig. Ism. Glatz Ernő 381
384 TÖRTÉNETI IRODALOM. kiegyezésig« ezimet viseli — alig számbavehető eltéréseket mellőzve — a szerző, Endrődi Sándor »Századunk magyar irodalma képekben« czímű művével szórói-szóra megegyezik. Mintha 13 év alatt a magyar filológiai irodalom mit sem haladt volna, mintha semmi újra sem bukkantak volna derék irodalomtörténészeink. Beöthy Zsolt 1912 május 5-én tartott akadémiai elnöki megnyitójában keserűen kifakadt, mert Széchenyi eddigi ismeretlen s most felfedezett műve, a Garat : »... ez az idők távolából hangzó, soha nem hallott, új szózat, ezek a mindnyájunk lelkéhez, a magyar közlélekhez intézett hatalmas igék : sajtónkban, irodalmunkban, egész közéletünkben a legcsekélyebb visszhang, jóformán észrevétel nélkül hangzottak el«.1) Endrődinek sincs tudomása a Garatról, ámbár már könyvalakban is megjelent.2 ) Kemény »Élet és ábránd«3 ) czímű regénye előtte ismeretlen. De ezen nem szabad csodálkozni, mert a Kemény czikkben, de még csak egy szó sincs arról, hogy Kemény hírlapíró is volt. Gyakran hallik a panasz, hogy literatura-történeteink csak Arany János haláláig terjednek s az 1882 óta, illetőleg 1867 óta élő s dolgozó írókról hallgatnak. Ez valóban helytelen. Elég. csupán a francziákra utalnom, a kiknél a »Les contemporains« czímű kötetek mindennaposak. Régi óhajtásoknak tett tehát eleget Ferenczi Zoltán, a midőn az 1867-től 1900-ig terjedő időszak irodalmának ismertetésére vállalkozott. Azt hiszem, helyesebb lett volna 1913-ig menni. Ügv látszik Ferenczi is ezen a véleményen van, mert többször emlékezik meg 1900 után megjelent művekről, sőt még egy 1913 februárban kiadott czikkről is szól (658. 1.). Általában mégis tartja magát az 1900-as évszámhoz. Valóságos irodalomtörténeti lexikon ez ; csupa név, csupa czím. Aesthetikai értékelés feltűnően kevés akad. A rengeteg s gyakran felesleges adattömegben egészen elvész az a pár szó, a mit általános jellemzésre szán. így tulajdonképen mai irodalmunk statistikáját adja, felette száraz stílusban. Illustrált munkáknál fontos szerep jut a képeknek. A jó és szép kép valóban tanúságos. Ez a könyv túl van tömve illustratiókkal (356 van) ; van sikerültebb, de van sok gyengébb is. A négy színes melléklet igen szép. Mindent egybevetve, arra a szomorú eredményre jutottam, hogy e mű szerzői a kitűzött szép feladatot csak kis részben oldották meg. Van ugyan néhány igazán jó fejezet, de a túlzott szakszerűség, ha tudományos szempontból jogosult is, itt nem helyén 1 Akadémiai értesítő XXIII. köt. 1912. 345 1. 2 Garat írta 1842-ben gróf Szíchenyi István. Sajtó alá rende.te Yiszota Gyula Budapest 1912. 3 Megjelent a Budapesti Szemle 149—151. kötet?ihez. 1912.
