Századok – 1913

Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: A magyar irodalom története 1900-ig. Ism. Glatz Ernő 381

TÖRTÉNETI IRODALOM. 381 — támaszkodik. Főhibája rendszertelensége, a mi abból következik, hogy mindent, a mi érdekes, el akar mondani, ha nem is tartozik tárgyára. Első sorban nem tudjuk meg munkájából, hogy kik, mely testületek voltak tulajdonképen hivatva a szászoknak okleveleket kiállítani. Meddig terjedt saját testületeik hatásköre és meddig idegeneké ? Itt különösen a hiteles helyekre gondolunk (pl. Urkb. II. 88., 392. 1.). Továbbá a jogtörténeti érdeknek kellett volna inkább uralkodni, különösen az utolsó fejezetben. Nem róhatjuk meg eléggé előadása módját, a mely sokszor az érthetetlenségig magyartalan. Idézeteket nem akarunk felhozni, mert az egész munkában hemzsegnek a germanismusok. Munkája mindazonáltal gazdagodása hazai diplomatikai irodalmunknak és nagyon óhajtandó, hogy tovább foglalkozzék a szászok okleveleivel. Kétségtelen, hogy alapos képzettsége és buzgalma még derék munkákkal fogja gyarapítani az erdélyi szászok jogéletéről való ismereteinket. ECKHART FERENCZ. A magyar irodalom története 1900-ig. Ferenczi Zoltán szerkesztése mellett írták : Simonyi Zsigmond, Pintér Jenő, Kardos Albert, Endrődi Sándor és Ferenczi Zoltán. Budapest, Athenaeum. 1913. 8° 682. 1. Ära 24.— K. A nemzeti élet egyik legfontosabb tényezője a nemzeti műveltség ; az a szellemi tevékenység, a mely'nem elégszik meg az általa nos emberi — mondjuk európai — eszmék ismeretével, hanem azon van, hegy első sorban is a speciálisán nemzeti megnyilatkozásokat elemezze. Az igazi nemzeti műveltség nem egyoldalú, nem elfogult, nem zárkózik el a külföldtől, a nagyszerű ideáktól, még ha idegenek is ; de ezekkel kapcsolatban erős fajszeretettel kutatja a nemzeti sajátságokat, a nemzeti élet, szokás és eszmevilág megnyilvánulásait. Épen úgy felismeri a kiválóságokat, mint a fogyatkozásokat, mert valósággal elmélyed a nemzeti gondolkodás buvárlásába. A nemzeti műveltség tudja, hogy a fajiságot megvédelmezni életkérdés. Napjainkban mindenfelől több és több támadás éri nemzetiségünket. Jól fel kell fegyverkeznünk, hogy a többi kulturnéppel lépést tartva, magyarságunkat megőrizzük. A magyar ezer év alatt rengeteg ellenséggel nézett farkasszemet. Erős küzdelmek árán meg tudta óvni nemzetiségét, mert a fajfenntartást legszentebb kötelességének ismerte. A fajfenntartás eszméje ma sem aludt el, a nemzetiségért folytatott küzdelmek nem értek véget. Mi ma is harczolunk. Más eszközökkel, más képességekkel, de ugyanazért a ezélért, a melyért a régiek. Magyarok akarunk maradni !