Századok – 1913

Történeti irodalom - Auner Mihály: Az erdélyi szászok oklevelei a XV-ik század kezdetéig. Ism. Eckhart Ferencz 378

378 TÖRTÉNETI IRODALOM. Auner Mihály : Az erdélyi szászok oklevelei a XV-ik század kezdetéig. Besztercze. 1912. 8°. 58. 1. Auner munkájában az »Urkundenbueh zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen« alapján akarja a szászok okleveleit ismertetni. Időbeli határa tehát 1415, a meddig az Urkundenbueh, szerinte »a diplomatikai körültekintés és kritika mintaképe« terjed. Hogy nagy értéke mellett is túlbecsüli főforrását, kitűnik abból, hogy annak alapján hamis oklevelet is használ (1306. kerczi oklevél, 43. 1.), a mit bizonyára nem tett volna, ha ismerné az Urkundenbuchról megjelent szakszerű bírálatot.1) Bármennyire sajnálatos, hogy e fontos oklevélgyűjteménynek oly hosszú szünet után nem jelent meg újabb kötete, nem hiszszük, hogy ez a körülmény elég ok arra, hogy a ki a szászok okleveleivel foglalkozik, az 1415. éven túl ne menjen. Nem kellett volna ezért Aunernek »a theoriák és hvpothesisek ingadozó terére lépni« mint ő mondja, hanem csupán egy-két levéltár anyagát áttekinteni pl. a szebenit és beszterczeit. Minthogy 1415-ig csak 100 szász oklevél maradt ránk és ezek is a legkülönbözőbb fajtájúak, a XV-ik század gazdag anyaga megkímélte volna Aunert attól, hogy e csekély anyag alapján szerinte meg nem oldható problémákat vessen fel, a minők pedig munkájában gyakrabban fordulnak elő (35., 45. 1.). Teljesen érthető, hogy ilyen XIV-ik századi oklevélanyag alapján nem foglalkozik írásösszehasonlítással, hanem mint rossz magyarsággal mondja : »Elsősorban a pecsét és oklevele joghatályának kérdésével fogunk foglalkozni, más szavakkal a szász népnek az új haza földjén levő új és megváltozott jogi helyzetének jelentőségét oklevélügyének kialakulására igyekszünk tisztázni.« (6. 1.) Az I. fejezet kissé széles alapokra fektetett bevezetés. Nagyon megnyerő gondolatnak látszik, a melyet Auner felvet, hogy vájjon nem lehetne-e az erdélyi szászok és a rajna-frank terület oklevelei között szorosabb összefüggést találni, a miből a szászok származására lehetne következtetni. A felelettel azonban adós maradt. Kétségtelen, a mint ő is megállapítja, összegezvén az eddigi eredményeket, hogy az Erdélybe bevándorolt németek különböző származásúak voltak. Mindazon területeken azonban, a honnan jöttek, bevándorlásuk idejében, a XII. században az oklevélnek nem Volt becse a magánjogi forgalomban. Ügyszólván lehetetlen, hogy • valamelyes okleveles gyakorlatot hoztak volna magukkal új hazájukba és így a kísérletnek meddőnek kellett maradni. Hogy a felvetett kérdésre megfelelhessen, Auner a magyarországi okleveles gyakorlatot óhajtja áttekinteni. »Az oklevél, mint 1 Tagányi Károly. Századok 1893. 41. 1.